Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - BÁNKI ERIK, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2387 Utólag azt mondom, hogy örülhetünk annak, hogy a Gyurcsány- és Bajnaikormány idején mindösszesen 973 milliárd forint került felhasználásra a rendelkezésre álló uniós forrásokból, hiszen így ezzel az osztogatással, ezzel a cél nélküli pénzszórással nem okozhattak akkora veszteséget és kárt, minthogyha időarányosan tudták volna lehívni ezeket a forrásokat. Lázár János miniszter úr megerősítette, amit mi is gondolunk, hogy az uniós források nem könyöradománynak tekinthetők, hanem azokért kőkeményen megdolgoztak a magyar munkavállalók. Hiszen ha adóforintjaikat, azokat a befizetéseket, amelyeket az Európai Unió részére teljesítettünk, illetve azokat a lemondásokat, amelyek a 2004es uniós csatlakozásból kifolyólag a magyar gaz daság szereplőit vagy éppen az intézményrendszer átalakítása révén a magyar államot megkárosították, ha ezeket a forrásokat összeadjuk, akkor bőven megérdemelte Magyarország azt a 8600 milliárd forintot, amelyet az Európai Uniótól támogatásként megkapott. Nézzük, hogy mik voltak azok a hibák, amelyeket a Gyurcsány, illetve a Bajnaikormány elkövetett az uniós fejlesztési ciklus legelején. Egy teljesen felesleges pályázati rendszert építettek ki. A miniszter úr beszélt arról, hogy olyan esetben hoztak létre egy Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, amely önállóan, elvileg a kormánytól függetlenül működött és tette a dolgát, amikor a felhasznált források 90 százaléka egyébként olyan közhasznú beruházásokat szolgált, amelyek éppen a tárcák, a minisztériumok szakmai információit és szaktudását kellett volna hogy felhasználják és érvényesítsék. Ebben az esetben nyilván nem volt más a cél, mint egy olyan központosítás, amely egy kézi vezérlésű osztogatás alapja lehet, ahol a haveroknak, a kormányhoz közel álló érdekcso portoknak lehetett osztogatni. Mondok egy teljesen abszurd rendszert, tisztelt képviselőtársaim. Olyan esetben kellett pályázniuk a településeknek például szennyvízhálózat kiépítésére vagy az ivóvíz védelmét szolgáló ivóvízhálózat kialakítására, amely Magy arország számára derogációs kötelezettség volt, tehát így is, úgy is meg kellett csinálnunk, végre kellett hajtanunk ezt a beruházást. Ehhez képeset ahelyett, hogy a kormány kijelölte volna azokat a településeket, ahol a ivóvízproblémák miatt vagy a szenny vízkezelési problémák miatt kötelező ezeket a beruházásokat megvalósítani, pályáztatta és versenyeztette ezeket az önkormányzatokat, pályázatokat íratott velük, egy csomó forrást elköltöttek - ahogy szintén elhangzott az expozéban , adott esetben 202530 vagy akár 45 százalékot is arra, hogy egyáltalán a pályázatokat elkészítsék, beadják és azt sikeresen lemenedzseljék, ahelyett, hogy kijelölte volna azokat a területeket, ahol ezeket a beruházásokat végre kell hajtani, és rengeteg pénzt tudott volna megsp órolni és megtakarítani. De mondhatom azt is, ami szintén a mostani rendszer módosítását követően egy nagyon jól bevált elem, ez pedig az előleglehívási lehetőség. Látható volt az, hogy sem az önkormányzatok, sem a vállalkozások nem rendelkeznek olyan sajá ttőkeerővel még magas támogatási intenzitás esetén sem, tehát, amikor 50 vagy akár 60 százalékos támogatást lehetett nyerni az európai uniós forrásokból, akkor sem rendelkeztek az önkormányzatok vagy a vállalkozások azzal a szükséges önerővel, amellyel el indíthatták volna a beruházásokat. Mihez vezetett ez? Odavezetett, hogy évekig húzódtak ezek a beruházások egy olyan időszakban, amikor egyébként is kiszámíthatatlanok voltak a külgazdasági körülmények. Odáig jutottak el a vállalkozások vagy akár az önkorm ányzatok, hogy mire megvalósították a beruházást, már másfél- vagy kétszeresébe került egyébként a beruházás ahhoz képest, mint amikor ők ezt eltervezték, ami azt jelentette, hogy módosítani kellett a pályázatokat. Az egy dolog, hogy többlettámogatást lehe tett odairányozni még ezekhez a beruházásokhoz, de a másik probléma az önerő biztosítása volt, hiszen az önerő esetében is másfélkétszeresét kellett előteremteni ahhoz, hogy a beruházást meg tudják valósítani. Ennek az lett a következménye, tisztelt hölgy eim és uraim, hogy önkormányzatok tucatjait, százait sodorta csődbe egyegy olyan beruházás, amit egyébként helyi szinten akár a polgárok, akár a városok, települések vagy éppen a megyei közgyűlések vezetői egy fontos, megváltó beruházásnak gondoltak. (15. 20)
