Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2377 Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita fontosabb szabályaira. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti frakciók idejébe számít be. Vita közben a kétperc es felszólalásokat, a személyes érintettségre történő reagálás kivételével, bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem számítjuk be az időkeretbe. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik maj d az időkeretek felhasználását. Mielőtt megkezdenénk a vitát, ismét felkérem Mirkóczki Ádám jegyző urat, ismertesse az egyes időkereteket . MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző : Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy öt független képviselő kezdeményezte a rendelkezésükr e álló időkeret kétszeresére emelését, így az időkeretek megoszlása a következő. Az időkeret a Fidesz képviselőcsoportjának 82 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 46 perc, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának 38 perc, a Jobbik képviselőcsopo rtjának 41 perc, az LMP képviselőcsoportjának 24 perc, a független képviselőknek pedig 18 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 1515 perces vezérszónoki felszólalások idejét is. ELNÖK : Köszönöm szépen, jegy ző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először a kormány vitaindítójára kerül sor 40 perces időkeretben. Ennek megfelelően megadom a szót Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak. Parancsoljon, miniszter úr! LÁZÁR JÁNOS, a M iniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, először is szeretném megköszönni az Országgyűlésnek a lehetőséget, hogy miniszterelnök úr kezdeményezésér e a mai politikai vitanapot kitűzte. Ritkán fordul elő, hogy a kormány maga politikai vitanapot kezdeményez egy fontos kérdés parlamenti áttekintésére, a végrehajtó hatalom által javasolt kérdés törvényhozásbeli megvitatására. Tettük ezt azért, mert 2015 v égén, például decemberben éles vita bontakozott ki arról, hogy a 20072013 közötti fejlesztéspolitikai ciklust hogyan és miként kell értékelni. Ennek több szempontból is jelentősége van. A vita metódusa vagy a formai és célbeli kérdések is említést érdemel nek, de az első és legfontosabb az, hogy Magyarország nem vonhatja ki magát az alól, és nem kerülheti el, hogy az első fejlesztéspolitikai ciklus és időszak társadalompolitikai tanulságait megvonja. Tartok tőle, hogy a mai nap részben kevés, részben meg so k arra, hogy erről a kérdésről beszéljünk. Kevés azért, mert a kormány politikai szövetségesei, támogatói itt a parlamentben és a kormány politikai ellenfelei velünk szemben ülve nyilván arra készülnek, hogy egyik oldalról megdicsérjék a kormány teljesítmé nyét, másik oldalról pedig górcső alá vegyék a kormány teljesítményét és megkritizálják. Azt gondolom, a parlamenti törvényhozói felelősség több annál, mint hogy a végrehajtó hatalom képességét, fölkészültségét vagy lépéseit önmagában kritika alá vegye. Az igazi feladat az lenne, és azt kéri a törvényhozástól a kormány - hogy meghatározzam a politikai vitanapnak a javaslattevő részéről megfogalmazott célját , hogy értékelje a törvényhozás, a megválasztott parlamenti képviselők közössége, hogy vajon a rende lkezésre álló felhasznált 8600 milliárd forintos keret, ami 9223 milliárd forint kifizetett összegre módosult - 8600 milliárd volt az eredetileg leszerződött összeg, ami az árfolyamnyereség hatására 9223 milliárd forintra módosult , tehát ez az összeg hog yan használta az ország boldogulását, vajon hazánk javát szolgáltae. Azt gondolom, ennek a kérdésnek a tisztázása azért fontos, mert részben tanulságul szolgál a 2014 és ’20 közötti időszakra, másrészrő l egy nagyon fontos, nem csak szemantikai vitára vezet: kinek a pénzéről beszélünk? Vajon az európai adófizetők pénzéről beszélünk, vagy a magyar adófizetők pénzéről beszélünk? Ugyanis, ha a magyar adófizetők pénzéről beszélünk, akkor
