Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 27. szerda (146. szám) - Napirend utáni felszólalók: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2311 ELNÖK : Tisztelt K épviselőtársaim! Az általános vitát ezennel lezárom. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Napirend utáni felszólalók: A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. M ost a napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalásom címe az is lehetett volna, hogy „Ami a költségvetésből kimaradt”, mégis látható, hogy a következő hetekben rengeteget fogunk arról beszélni, hogy milyen nemzetstratégiai sorskérdések kezelését, helyretételét mulasztja el a kormányzat, miközben példának okáért a saját propaga ndaminisztériumára vagy a saját kommunikációs céljaira a korábbi összegeknek akár a tízszeresét vagy még többet különíti el. Elmondható, hogy egy olyan helyzetben, amikor 2014ről 2015re a népességfogyás üteme 35 ezerről 40 ezerre növekedett - még egyszer hangsúlyozom, éves szinten , egészen elképesztő módon a kormányzat által benyújtott költségvetésben szinte semmi nem tükröződik abból az irányvonalból, ami Magyarország demográfiainépesedési fordulatát idézhetné elő, és ami valóban stratégiai módon lenn e képes elejét venni annak a katasztrófának, ami kibontakozóban van előttünk. Hiszen ez a katasztrófa egyenesen vezet a gazdaság kiszáradásához, a járulékfizetők lázadásához, továbbá ahhoz a jelenséghez, amely egyértelműen a különböző társadalombiztosításh oz kapcsolódó alapok összeomlásához vezet. Amikor járulékfizetők lázadásáról beszélünk, egyáltalán nem polgári engedetlenségi mozgalmakról van szó, hanem arról, hogy ilyen mennyiségű és tömegű járulékfizető - ennyivel kevesebb, mint kellene - egész egyszer űen nem lesz képes eltartani, életben tartani a megismert és most megismert szinten azokat a rendszereket, amelyek nélkül tisztességes életvezetés lehetetlen Magyarországon. A magyar gazdaságot tehát olyan pályára kellene állítani, ami lehetővé teszi számu nkra azt, hogy fenntartható módon - még ha nem is nagyon szeretjük mi ezt a szót, mert nem fejezi ki azt, amit szeretnénk, de mégis megközelítőleg fenntartható módon - kiszámítható egészségügy, kiszámítható nyugdíjrendszer és kiszámítható életviszonyok áll janak rendelkezésre. Itt tűnik fel a hatalmas lélekbátorságbéli különbség a FideszKDNP és a Jobbik között, hiszen a Jobbik nemcsak az alapvető élelmiszerek áfatartalmának teljes körben legalább 5 százalékra történő csökkentését javasolta, de az említett k atasztrofális helyzet miatt Novák Előd képviselőtársammal a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának csökkentését is számtalan alkalommal javasoltuk már. Nyilvánvaló módon nem várható el népesedési fordulat egy olyan országban, amely egész Európában a legbrut álisabban adóztatja mind a gyermekvállalást, mind a gyermeknevelést, hiszen ezekre a cikkekre Európában sehol nem találni 27 százalékos áfakulcsot, egyedül Magyarországon. Végre odajutottunk - hogy a készülő költségvetési tervezetről, pontosabban annak vit ája kapcsán némi pozitívat is mondhassak , hogy a kormányzat az áfacsökkentés tekintetében háromnégy termékkör ismeretében az átlagos fogyasztói kosár, tehát az egyszerű emberek által megvásárolt termékeket illető fogyasztói kosár 67 százalékára kiterje dő módon néminemű csökkentést hajt végre. Szakmai számítások szerint teljes értékét tekintve ez a csökkentés nem ér fel csak egy félszázalékos vagy 0,75 százalékos összesített áfacsökkentéssel, tehát nagyon távol áll attól, amit a Jobbik teljes körű módon szeretne. Azt látjuk, hogy amit a kormány most javasol, az egy évre lebontva tudna ígéret szintjén annyi kedvezményt biztosítani a családoknak, mint a Jobbik teljes körű áfacsökkentése egyetlen hónap alatt tudna. Ekkora tehát a szakadék közöttünk. S azt i s látjuk, hogy egy teljes körű áfacsökkentés
