Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 27. szerda (146. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszert érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2285 Tisztelt Országgyűlés! Ahogy a felszólalásom elején is említettem, az előterjesztés egyúttal az európai uniós irányel veknek való megfelelés, illetőleg a magyar jogrendbe történő implementálásának is eleget kíván tenni. Az 596/2014/EU rendelet hatályba léptetése kétirányú jogalkotási feladatot jelent egyébként a törvényalkotó számára. Egyfelől szükségessé válik a tőkepiac ról szóló törvényben szereplő, immár a rendelet kizárólagos szabályozási körébe tartozó szabályok hatályon kívül helyezése, másfelől pedig szükségessé válik a 2017. december 17i 2015/2392/EU bizottsági végrehajtási irányelv átültetése, szintén a tőkepiacr ól szóló törvény keretein belül. Az irányelvet átültető rendelkezések egyértelműen meghatározzák a felügyelet kötelezettségeit, a jogsértésekről szóló bejelentések átvétele és nyomon követése kapcsán. A szabályozás legfontosabb eleme a bejelentéstevő, munk aszerződés alapján foglalkoztatott személyek védelmét szolgáló kötelezettségek rögzítése a felügyelet oldalán. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy összességében a fentebb felsorolt törvényi módosítások mindenféleképpen hozzájárulnak a pénzügyi közve títőrendszer hatékonyabb és átláthatóbb működéséhez, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy amennyiben egyetértenek vele, támogassák azt a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) (Az elnöki szé ket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Következik a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka. Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak adom meg a szót. Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Job bik képviselőcsoportja részéről : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak olyan fejezetek a magyar parlamentarizmus történetében, amikor nem lehet és nem szabad nagyot ígérni. 2010 óta, amióta ebben a Házban ülök, talán a legunalmasabb úgynevezett vita zajl ik most éppen, hiszen kormánypárti képviselőtársam és az általam tisztelt államtitkár asszony felolvassa azt, ami ebben a törvényjavaslatban van, lényegi indoklás nélkül, majdhogynem szó szerint. Sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselők eddig érdemi vitá ba nem bocsátkoztak annak kapcsán, hogy önök letettek egy csomagot az asztalra elénk, amit az Európai Unió követelt önöktől, diktált önöknek, tehát egyfajta jogharmonizációs, implementációs jellegű rendelkezések találhatók benne, és igazából azért nem tudt ak önök érdemben emellett miről beszélni, mert a saját hatáskörben mellé tett, a magyar ügyfeleket, magyar fogyasztókat védő intézkedések egyszerűen hiányoznak ebből a csomagból, vagy pedig olyan módon találhatóak meg benne, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy a magyar károsultak, ügyfelek, úgynevezett fogyasztók érdekeit szolgálják; bár ezt a fogyasztó kifejezést mi nem nagyon szeretjük használni. Amiért használnunk kell, az jelesül az, hogy volt az Országgyűlésnek egy önálló Fogyasztóvédelmi bizottsága az előző ciklusban, ez négy éven keresztül önálló bizottságként működött, de ugyanúgy, ahogy ez a bizottság megszűnt, és a Gazdaságiba lett integrálva, ugyanígy a fogyasztóvédelem egésze tulajdonképpen azon Magyar Nemzeti Bank alá került be, legalábbis az id e értendő részek, amelyekre hivatkozik a törvényjavaslat is. Ugyanakkor azt látni kell, hogy attól, hogy egy jogharmonizációs megközelítésből összerakott csomagot tesznek le elénk, még lehetne a magyar emberek érdekében olyan mellékes utakat találni, egy p éldát hadd mondjak: ügyféltájékoztatás tekintetében ebben a törvényjavaslatban szerepel az, hogy az értékpapírokat illető módon a fokozottan, illetve kiemelten kockázatos papírok közötti elkülönítést, disztinkciót meg kell tenni, és tudatni kell az ügyfél lel mindezeket. Amit viszont fájó módon hiányolunk 2010 óta, az úgynevezett devizahiteles krízis felfutása óta, az az, hogy tulajdonképpen minden befektetési konstrukció és egyébként hitelkonstrukció mellé legyen odatéve egy, az átláthatóság minden szempon tjának megfelelő összehasonlító rendszer, amelyet nyilvánvaló módon nem lehet csak a kormányzattól várni. Nem lehet csak parlamentáris
