Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - BÁNYAI GÁBOR (Fidesz):
2147 devizahitelesek fizették meg valahol az árát, és a Magyar Nemzeti Bank lefölözte. Illett volna befizetni a költségvetésbe, és akkor lehet, hogy lett volna forrás. Vagy amit az államadóssági adatokról mondott államtitkár úr. Nominálisan 5 ezer milliárd forinttal nőtt az államadósság. Emellé még egy 3 ezer milliárdos magánnyugd íjpénztári vagyont is fölhasznált a kormányzat ebben a, mondjuk úgy, konszolidációs időszakban, amiben önök nem fogadták el a hitelminősítők javaslatát. Valószínűleg a keresetekre vonatkozó részét helyesen is tették. De ha nem óriásplakátokra költ a kormán y milliárdokat, ha nem a Századvégnek fizet ki milliárdokat, tehát nem szórja a pénzt politikai döntés alapján ezeregy helyre (Boldog István: Hatmilliárd Paksról neked.) , hanem az önfelelős gondolkodásának révén takarékosan a költségvetésben tartja, és eld önti azt, hogy nem fogja vissza az egészségügyben dolgozók pénzét, mert amit most keresnek, az pofátlanul alacsony, tehát nem véletlen, hogy azt mondja az orvoskamara elnöke, hogy az ápolónő már nem külföldre megy, hanem más szakmát választ, itt elhangzott , hogy villamosvezetőnek megy; tehát már Magyarországon is sokkal jobb kereseti lehetőségek vannak hasonló szakképzettség mellett. Ezért mondom én azt, hogy az egészségügyben dolgozók személyesen hihetetlenül nagy áldozatot hoznak azért, hogy a munkájukat ellássák, és egyáltalán ott dolgozzanak a területen. De visszatérnék a normál hozzászólásom keretében államtitkár úr 5 pontjára, amit vállalt programként. Az 1. pont volt az alapellátás fejlesztése. Nem tudom, ki írta le a miniszterelnöknek, hogy 40 százal ékkal többet fordítanak az alapellátásra, de ez maximum nominálisan igaz, mert ez ott, az alapellátást „élvezők” vagy elszenvedők körében egyáltalán nem érezhető. Az alapellátásban szenved a beteg, mert hosszú sorállást kell kiállnia, szenved az orvos és s zenved az asszisztens. Tehát az, hogy nincs kellő számú háziorvos, azt jelenti, hogy aki működik, annak a terhe jelentősen megnövekszik. Tehát az, hogy önök most 10 milliárd forintot többletforrásként biztosítanak, azt kell mondjam, ez alamizsna. Ez messze nem elegendő. A második vállalása volt a minimumfeltételek rendbetétele. Erre nagyonnagyon szükség van. Ugyanis az egészségügyben még egy tényező van, amiről keveset beszéltünk, és az a bizalom. A beteg bizalma. Mert a gyógyulás a lélekben, a fejben dől el, hogy hisze benne az ember, hogy meg tud gyógyulni, hogy meg tudják gyógyítani, vagy bemegy a rendelőbe, el kell mennie a mellékesre, és azt találja, amit talál. Lehet, hogy meginog a bizalma. Nemcsak abban, amit ott lát, hanem esetleg az ellátás többi részében is. Tehát nagyon egyetértek azzal, hogy az alapokat tegyék rendbe, és ha ehhez önök idehoznának, mondjuk, egy parlamenti határozati javaslatot, amiben egy széles körű felhatalmazást kérnek, én biztos vagyok benne, hogy ezt az MSZP is támogatni fo gja. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Most Bányai Gábor képviselőnek meg a szót, a Fidesz részéről. BÁNYAI GÁBOR ( Fidesz ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Durván három órája Gőgös Zoltán azt állította, hogy az orvosaink itt, Magyarországon a kórházakban szerinte 1030 ezer forintot kérnek előre, hogy a betegeket ellássák, meggyógyítsák. Ezzel gyakorlatilag gazembereknek nevezte az orvostársadalom jelentős részét. Ez általános tapasztalat és eljárás részükről, nem csodálkoznék, ha Gőgös úrnak a következő hónapokban külföldön kéne bármilyen kezelést igénybe venni, mert magyar orvosok nem állnának vele szóba. Ezzel szemben viszont Józsa István azt mondta, hogy az oszlopnak tartja az egészségügyben dolgozók között és az ország oszl opainak tartja ő az orvosokat. Úgyhogy döntsék el, hogy most melyik állítás az igaz. (19.10)
