Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - HERINGES ANITA (MSZP):
2136 Bicske és vonzáskörzetének betegeit, biz tosítva a könnyebb elérhetőséget, a lakosságközeli ellátás (Dr. Hörcsik Richárd a poharát kocogtatja.) egészségpolitikai törekvésének való gyakorlati megfelelést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, ké pviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Heringes Anita képviselő asszony, MSZPképviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő asszony! HERINGES ANITA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amikor az áll amtitkár úr átvette ezt a tárcát, és egészségügyi államtitkár lett, nem kis feladatot kapott, hiszen igaza volt, többletpénzt nem kapott hozzá, viszont többletfeladatot meg ezt az egész káoszt, ami az egészségügyben ma Magyarországon van, azt így megkapta csomagban. Főleg úgy lehetett ez nehéz feladat, hogy Zombor Gábor képviselő úr bicskája már beletört ebbe a feladatba, ő elmondta anno is egy konferencián, hogy az ágazatot meg kellene szabadítani a politika csapdájától, és konszenzusra kéne törekedni ezen a területen. Azt gondolom, hogy ebben az államtitkár úrnak igaza van, mert ez az a kérdés, ami minden embert érint ma Magyarországon, teljesen mindegy, hogy jobboldali, baloldali, konzervatív, liberális beállítottságú embere, az egészségügy az az egyik t erület az oktatás mellett, amelyet egy család sem tud elkerülni. Normál esetben az ember bekerül az állami egészségügybe, jelen pillanatban szembesül azzal a helyzettel, ami ott van, és elkeseredik. Pár felszólalással ezelőtt láttuk és hallottuk azt a vitá t, hogy az embereknek most is, mondjuk ki, fizetniük kell azért, hogy az egészségügyben ellátást kapjanak. És a legtöbb ember sajnos félelemből fizet, és előre fizet, ami azért elkeserítő, merthogy az emberek nagy része egyébként ezt nem teheti meg, és az utolsó fillérjeit teszi oda, csak azért, hogy bízzon abban, hogy biztos meg fog gyógyulni, vagy biztos megkapja azt az ellátást, amit kell, amellett, hogy az ott dolgozó emberek meg tényleg lelküketszívüket és mindenüket odateszik ezen területen, csak oly an szinten nincsenek megfizetve, ami tényleg tragikus. Egy kezdő ápolónak, hogyha mind a kettő szülő, a férj és a feleség is ápoló, őszintén megvallva nagyon nehéz ma elkezdenie egy életet, és nagyon nehéz ma belevágni egy gyerekvállalásba, mert ezekből a 8090 ezer forintokból nem jut már arra, ami egyébként az életet jelentené. És tényleg az a nagy kérdés, kedves képviselőtársaim, hogy aze Magyarországon az élet ma egy fiatal párnak, hogy kifizeti a csekkjeit, kifizeti az esetleges fennmaradó devizahitel ét, kifizeti az élelmiszert, amit kell, és kifizeti az albérletet meg a rezsiköltséget, és nem marad az életre pénze, Azt gondolom, hogy önök sem ilyen jövőt képzelnek el a gyermekeiknek, és pont azoknak az embereknek nem ilyen jövőt és életképet kéne elké pzelnünk, akiknek az életünket és a családtagjaink életét tesszük a kezükbe. Hiszen az egészségügy az a hely, ahol az ember a legkiszolgáltatottabb, hiszen akkor kerül oda az ember, amikor a legelesettebb, és a családtagjai is akkor kerülnek ebbe a helyzet be, amikor a legjobban azt érzik, hogy neki segítségre van szüksége, és nincs más lehetősége, mint hogy bízzon azokban az emberekben, akik tényleg - még egyszer szeretném elmondani - erőn felül teljesítenek és erőn felül dolgoznak. Ez az a téma, amiben én sokszor felvetettem már a krónikus ágyak kérdését, és egyelőre még teljesen megnyugtató választ ezen a területen nem kaptam sajnos. Azt tudjuk, hogy a krónikus ágyak most az egészségügyi kasszából átkerülnek a szociális kasszába, merthogy az a véleménye és az a hozzáállása ma a szakterületnek, a szakpolitikának, hogy itt nem elsősorban egészségügyi ellátásra van szükség, hanem szociális ellátásra. (18.20) Ezt már az egészségügyi salátatörvénynél is elmondtam, hogy én személyesen ismerek olyan embert, a csal ádunkban is volt olyan ember, aki ha megkapta egyébként idősként - persze az elsődleges betegségei már az idősségéből kifolyólag voltak - a rendes egészségügyi ellátást, olyan
