Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
2094 létünk legfontosabb támogatói, segítői. Jelentőségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy legfontosabb kincsünket, a gyermek eink lelki és testi egészségét, a jövőjüket bízzuk rájuk. Az egészségügy tehát egy olyan alapvető fontosságú terület, ami a jelenleginél sokkal nagyobb megbecsülést és tiszteletet érdemelne. A kormány pusztán fiskális problémaként tekint az ágazatra, mit s em törődve azzal, hogy pusztán pénzzel nem lehet megoldani a problémák többségét. A működési gondokról sokan és sokat beszélnek különféle fórumokon, itt ma is elég sok felszólalás hangzott el ezzel kapcsolatosan, hiszen ezekkel a gondokkal szinte minden ma gyar ember találkozik. A működés során tapasztalható, látható problémák azonban mind csak tünetek, csak a felszín, a tapasztalható, látható tünetegyüttes valódi kiváltó okairól azonban vajmi kevés szó esik, illetve ezen okok megszüntetésére még ennél is ke vesebb intézkedés történik. Elhangzott már ma, Vona Gábor említette, hogy a GDPhez képest nagyon keveset költünk az egészségügyre a nemzetközi összehasonlításban. De azt is kijelenthetjük, hogy a felhasznált források egy jelentős része pazarló módon és ro sszul van felhasználva. Ennek köszönhetően, hogy csak egy adatot mondjak, 2014. szeptember 30án az intézményeknek a beszállítókkal szemben fennálló tőketartozása 70 milliárd forint volt. Észre kellene venniük, hogy csupán a fiskális problémamegoldási kísé rletekkel nem jutunk sehova. Tehát hiába költünk, a helyzet így nem oldódik meg, a problémák mind a működés, mind a finanszírozás terén továbbra is fennállnak és fenn is fognak állni. Az ördögi kör világosan kirajzolódik, nem elégséges, de komoly pénzeket fordítunk egy olyan rendszerre, amivel sem a benne dolgozók többsége, sem a rendszer szolgáltatásait igénybe vevők többsége nem elégedett, ráadásul maga a rendszer folyamatos forráshiánnyal küzd, ami állandósult likviditási problémákat okoz, ami ellehetetl eníti a fejlesztéseket, a távlati tervezést. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy olyan rendszer, aminek a fenntartása ilyen formában, ilyen működési rendszerben szinte már senkinek nem lehet érdeke. Változtatni kell! Természetesen vannak ennek a rendszernek is haszonélvezői, divatos kifejezéssel élve az orvosbárók, azonban ezen személyek személyes haszna eltörpül a rossz rendszerre fordított iszonyatos összegektől. Az ágazat gondjait nem az esetleges vélt vagy valós haszonélvezők ostorozásával lehet megoldani , hiszen ez is csak egy szelete a hatalmas problémahalmaznak. A valós problémákat kell feltárni, a finanszírozási megoldásokat kell átgondolni, és alternatív megoldási modelleket kell összehasonlítani a lehetséges kiút megtalálása érdekében. Ezeket a felad atokat nem az orvosoknak, az ápolóknak vagy a betegeknek kell megoldaniuk, hanem a felső szintű szakigazgatásnak. A rendszer reformja szerteágazó, és az életünk minden területét érinti. Gondoljunk arra, hogy jelenleg az egynapos sebészeti beavatkozások ará nya Magyarországon mintegy 6 százaléka az összes beavatkozásnak, míg mondjuk, ugyanez az arány az Egyesült Királyságban több mint 50 százalék. Ez csak egyetlen kis szeletke, de ez is jól mutatja, hogy van még hova fejlődni. Dicséretes egyébként, hogy itt a parlamentben vitázunk erről a fontos kérdéskörről, de ne feledjük, az Országgyűlés elsősorban döntéshozó testület, döntéseket meghozni pedig csak valós információk birtokában, megfelelő előkészítettség mellett lehet. Ezek hiányában csak tűzoltás történik. Halkan jegyzem meg, hogy az egészségügyi ellátórendszer üzemeltetése elsősorban kormányzati feladat, tehát a problémákért az elsődleges felelős maga a kormány, amely most megoldások felkínálása helyett megint csak szavakban vázol fel különböző dolgokat. T isztelt Képviselőtársaim! A helyzet feltárásához szükséges információk a kormány kezében vannak. A rendszerben foglalkoztatott vezetők személyének kérdéséről a kormány hozhat döntést. A megoldások kereséséhez szükséges szakmai és személyi kapacitások elmél etileg a kormány rendelkezésére állnak. Megállapíthatjuk, hogy a helyzet megoldásának kulcsa a kormány kezében van. (15.10)
