Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz):
2083 soha semmit nem tettek a népegészségügyért. A halálozási adatokat viszont felhozzák példának. Új pályára állítottuk az alapellátást, a humán erőforrás kérdésében a gazdasági teljes ítőképességünkhöz képest az egészségügyi ellátórendszer dolgozói kapták meg elsőként a béremeléseket. Infrastruktúrafejlesztéseket hajtottunk végre, és elindítottuk az eegészségügy alapjait. A 2010 utáni időszak legjelentősebb többletforrásait nem szabad a szőnyeg alá söpörni, nem szabad erről úgy beszélni, hogy nem történt semmi. 500 milliárd forint értékben zajlottak fejlesztések, ebből jelentős infrastruktúrafejlesztések és jelentős orvostechnikai fejlesztések. Ha ezek a fejlesztések nem történnek meg , akkor kíváncsian várom képviselőtársaim kérdéseit, hogy mivel történik a magyar emberek gyógyítása, hogy akarják a daganatos betegségeket gyorsan, 14 nap alatt diagnosztizálni. 300 milliárd forintot béremelésre fordítottunk, és több mint 200 milliárd for intot kórházi konszolidációra és működési támogatásra. (14.10) Mindez azt jelenti csak a legnagyobb tételeket összeadva, hogy 1000 milliárd forintot mint többletforrást, mint valós többletforrást biztosítottunk az egészségügyi ágazat számára. Erre nem lehe t azt mondani, hogy nem történt semmi. Néhány területet szeretnék kiemelni. Először is a csecsemőhalandóság kérdéséről szeretnék beszélni, ugyanis jól tükrözi egy ország fejlettségét, hogy milyen a csecsemőhalandósági adata egy országnak. 2010 után tulajdo nképpen fel kellett venni a harcot azzal a problémával, hogy ez a szám sajnos nem olyan jó a többi európai országhoz képest. Ha jobban utánanéztünk ennek, és megvizsgáltuk, hogy miért, akkor láttuk azt, hogy a perinatális intenzív centrumokat - amiket létr ehoztunk, és fölismertük azt, hogy ezeket az ellátásokat centrumokban kell végezni - úgy működtették 2010ig, hogy forrást ahhoz nem biztosítottak, teljesítményvolumenkorlátot vezettek be az újszülöttellátásban, ami azt jelentette, hogy ameddig volt pénz, addig ellátták az újszülöttet, amikor nem volt pénz, akkor pedig nem látták el az újszülöttet. Azért rossz az adat, mert a betegutakat az egyik napról a másikra megváltoztatták. A betegutak hirtelen megváltoztatása azt jelentette, hogy senki nem tudta, ho gy a beteg kisbabákat vagy pedig a veszélyeztetett terhes anyukákat hova kell szállítani. Súlyos következményei voltak ennek is. Harmadsorban pedig azért volt rossz a csecsemőhalandósági adatunk is, mert ezek a perinatális intenzív centrumok, képviselőtárs aim, úgy működtek, hogy az inkubátorokat, ahol az újszülöttek vannak, a lélegeztetőgépeket és az összes egyéb eszközt kivétel nélkül mind alapítványi pénzekből tudták az ellátáshoz biztosítani az orvosok, a kórházak. Ezek súlyos problémák voltak. Amikor 20 10 után ezt a helyzetet az Orbánkormány megváltoztatta, és meg akarta azonnal változtatni, akkor a következő lépéseket tette: 5 milliárd forinttal rendbe tette és teljes mértékben felszerelte orvosi műszerekkel az összes 23 perinatális intenzív centrumot; a betegutakat azonnal megváltoztatta; 2013ban a teljesítményvolumenkorlátot fölszabadította, és korlátlanul lehetett a finanszírozás részéről biztosítani az újszülöttek ellátását. Ezeknek az eredményeként természetesen nagyon örültünk mi is, és a szakma is egy kimagasló eredményként értékelte, hogy a csecsemőhalandóság száma 2013 és 2015 között 5,1 ezrelékről 4,1 ezrelékre csökkent. Figyelemre méltó, hogy jó néhány éves stagnálás után ez a szám két év alatt 20 százalékos csökkenést ért el, és nagyon font os az, hogy ebben a számban az van benne, hogy 74gyel több baba életét sikerült megmentenünk, mert nekünk egy baba élete is nagyon sokat számít. Nagyon örömteli az is, hogy 2017ben a sürgősségi és a baleseti gyermekellátás mint következő fejlesztési terü let jelenik meg, ezt a tegnapi napon a miniszter úr bejelentette. Óriási hiány van, ebben sem történt az elmúlt tíz évben semmi, mindenki megtehette volna, de mégsem lépték meg a sürgősségi és baleseti gyermekellátás fejlesztését akár infrastrukturálisan, akár műszerállományban, akár a képzésekben. 10 milliárd forintot fordítunk erre a nagy fejlesztési programunkban. Gyermekeink életéért mindenkinek tenni kell, biztonságos ellátást kell számukra teremtenünk. A másik az alapellátás. Sokan beszéltek már az al apellátás kérdéséről, nem megkerülhető az alapellátás problémája. Ugyanis addig, amíg a kapuőri funkciót és az ellátás alapjait jelentő ellátási
