Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
2080 Az első területre koncentrálva, ami a betegbiztonságot érinti, az első kérdés, amit fel kell tenni, biztonság ban vannake a betegek. És ha ezt a kérdést feltesszük, erre nincs sem igen, sem nem válasz, hanem azt lehet mondani - és ebben meg kell vizsgálni a múltat , hogy talán kevésbé vannak biztonságban, és ezt arra értem, hogy bár a magyar rendszerben mindent megtesznek a benne dolgozók, hogy a betegek biztonságos körülmények között legyenek, mégis a technikai fejlődés, mégis a kor annyira előrehaladt, és annyira elmaradt ettől a magyar finanszírozás, hogy a nemzetközi összehasonlításban nyugodtan mondhatjuk és sajnos nem nyugodtan érezhetik úgy a betegek, hogy nincsenek biztonságban. Sajnos, azt látjuk az elmúlt időszakban, hogy valamilyen szinten a mindennapi politikai balhékeresés az egészségügyben elérte a betegeket is. Csökkenő biztonsági, illetve bizalmi i ndexszel számolunk, arról nem is beszélve, hogy egy nem is olyan régi felmérésben alátámasztották, hogy amíg a betegek körülbelül 70 százaléka úgy érezte, hogy biztonságban volt a legutolsó ellátása során, ugyanezzel szemben az orvosok, akik őket gyógyítot ták, már csak 20 százaléka tudta azt mondani, hogy biztonságban érezte a beteget abban az ellátásban, amelyet ő nyújtott. De ha betegbiztonságról beszélünk, akkor feltehetjük azt a kérdést is, hogy egységese a hozzáférés mindenkinek a magyar egészségügybe n, vagy hogy kiére a mentő ténylegesen szintidőn belül. Vagy például a kórházi fertőzéseknek az intézményi szintű bontását miért nem ismerhetjük meg? Vagy például miért nem ismerhetjük meg a Nyugaton teljesen átláthatóan és jól működő műtéti eredmények li stáját, hogy milyen az egyes kórházak eredménye? A múlt nagyon egyszerű, és a múltat meg tudjuk érteni, a múltban töretlen technikai fejlődés volt, ami a betegbiztonságot jelentette. Elegendő Semmelweisről beszélni, elegendő a műtéti technikákról beszélni, azokról az egyébként kevesebbet érintett magyar tudósokról, magyar fejlesztőkről, akik mindmind a globális technika fejlődéséhez hozzájárultak, de ha a múltat nézzük, azt is látnunk kell, hogy köszönhetően egyébként a baloldali kormányzásnak, sok esetben az egymás között ki nem beszélt vagy le nem döntött tabuknak, a magyar finanszírozás folyamatos gátját okozta, illetve adta a betegbiztonságnak. Ha úgy tetszik és igaz ez a tétel - és ezt államtitkár úr is elmondta - az egészségüggyel bent ragadtunk a szo cializmusban, és nem tudunk kitörni a szocializmus berkei közül. A jövő kérdéseit nézve tehát teljesen tisztán kell látni, hogy a betegbiztonság területén szükség van például kórházi fertőzések megismerhető és könnyen megismerhető rendszerére, adatbázisára . Szükség van a kórházaknál az egységes minőségbiztosításra, szükség van arra, hogy bárhova mennek az orvosok, bárhova mennek a betegek gyógyulni, mindenképpen ugyanazzal az egységes feltétellel, ha úgy tetszik, minimumrendelettel találkozzanak, ami teljes íthető is. Ebben is szintén csak a politika tud lépni, és nem is a törvényhozás tud lépni, hanem a minisztérium tud lépni, hiszen a rendeletet ők alkotják. Ha felmerült az az igény, hogy ezt le kell csökkenteni egy olyan szintre, ami a magyar rendszertől e lvárható, akkor azt haladéktalanul meg kell lépni és meg kell tenni. A lényeg a betegbiztonság területén, hogy betegkomfortot is kell adni, azaz az oda gyógyulni menő emberek - legyen szó az alapellátásról, szakrendelőkről vagy fekvőbetegszakintézményekr ől - bízzanak az ottani ellátásban. A Jobbik Magyarországért Mozgalom már régóta mondja, hogy együttérző egészségügyre van szükség, ami lehet, hogy egyébként jól hangzik szavakban, de a tartalma még jobb és még nagyobb és még nagyobb töltetű, hiszen ez oly an egészségügyet feltételez, amelyben a betegek pont már biztonságban érzik magukat, a dolgozók pont már tudják, hogy biztonságban van a beteg, és biztonságban el tudják biztonsággal látni a munkájukat, de az intézmények is együtt tudnak érezni a másikkal, hiszen ők is érzik, hogy biztonságosan látják el feladatukat. Tehát egy olyan rendszert, egy olyan háromszöget kell létrehozni, ahol sehol nincsenek hiányok, semelyik oldalon nem billen el, hanem egy nagyon stabil állékonyságot biztosít a rendszernek. A m ásodik fő problémát nézve ez az egészségügyi dolgozók helyzete. Teljesen evidencia, hogy nemcsak a bérekben, hanem a megbecsülésben és a munkakörülményekben van a jelenlegi probléma.