Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS (MSZP):
2077 gondolják, akkor ezeket ne csak a szavak szintjén, hanem a gyakorlatban is tegyék meg. Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK : Most megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak. KORÓZS LAJOS ( MSZP ): Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy példátlan, hogy egy ilyen egészségügyi vitanapon a tárcát irányító miniszter és az államtitkár órákon keresztül távol van az ülésteremből. Ez példátlan! Azt gondolom, hogy az elmúlt 25 évben nem nagyon volt erre precede ns. (Font Sándor: Ez nem igaz!) Nemigen volt erre precedens. (Dr. ÓnodiSzűcs Zoltán elfoglalja államtitkári helyét.) Két dologról szeretnék nagyon röviden beszélni, egyrészt a társadalombiztosítás mint az államigazgatás egy nagy alrendszerének a jelenlegi helyzetéről és a jövőbeni kilátásairól, és néhány mondat erejéig a krónikus ágyak kapcsán is, ha van türelmük végighallgatni. (13.40) Azt gondolom, és utalt erre az LMPs frakcióvezető, Schiffer András képviselőtársunk is, az ősbűn véleményem szerint akko r keletkezett, amikor az Alaptörvényből kimaradt maga a definíció, az hogy „társadalombiztosítás”. Nézzék, biztosan nagyon sok hozzászólás azzal fog majd kezdődni, hogy mennyi pénzre, forrásra van szüksége az egészségügynek, és ezt joggal fogják felvetni, hiszen az egészségügyhöz értő közgazdászok bizonyítják már hónapok óta, ha nem évek óta, hogy mintegy 500600 milliárd forintot bele kéne tenni az egészségügybe, mert egyébként nem lesz működőképes. Természetesen azokról a strukturális módosításokról én mo st nem beszélek, amelyeket a szakemberek a források mellé tesznek. Nézzék, én úgy látom, hogy mindaddig, amíg nincs tisztázva, hogy az állami egészségügy útján kívánjáke ezt a problémát orvosolni vagy a társadalombiztosítás útján, addig felesleges bármirő l is beszélni, hiszen az Alaptörvény szerint gyakorlatilag ma Magyarországon nincs társadalombiztosítás, és ha nincs társadalombiztosítás, helyette volt egy államosítás, és úgy néz ki, hogy az állami struktúrában kívánják ezeket a problémákat orvosolni, ez pedig csődöt mondott. Érdemes lenne azon elgondolkodni véleményem szerint is, hogy alkotmányos joggá tesszüke a társadalombiztosítás útján való ellátásokat, benne az egészségügyi ellátást és benne a nyugellátást. Azt látom, hogy ez a két alrendszer ma má r csak azért működik, mert a benne dolgozó emberek eszméletlen munkát végeznek, éjt nappallá téve dolgoznak, és a kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy alátámassza azt a kormányzati akaratot, hogy mondjuk, egy éven belül fúzióra lépteti a két intéz ményt. Állítólag nemzeti családtámogatási és társadalombiztosítási hivatalt hoz létre, majd egy év múlva ezt is megszünteti, tegnap utaltam rá az interpellációmban, az egészet a kifizetés szintjére degradálja, és ezt a Magyar Államkincstárhoz fogja telepít eni. Na de, kérem szépen, itt a folyósításoktól sokkal többről van szó, sokkal, de sokkal többről van szó! Annak idején, amikor az Alaptörvény elfogadásra került, és hozzárendelték a sarkalatos törvényeket, illetve még azt megelőzően az előző alkotmányt mó dosították, világosan látszott az, hogy a nyugellátás esetében kizárólag az öregségi nyugdíjat kívánják nyugdíjként megtartani, és minden ellátás gyakorlatilag állami kegytől függ. Eltörölték az előrehozott öregségi nyugdíjat, a rokkantsági és baleseti rok kantsági nyugdíjat, a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat, a többit már nem is mondom, a korengedményes, korkedvezményes bányász- és művésznyugdíjakat. Ennek folyománya volt az, hogy az egész nyugdíjigazgatást szétverték, az egész nyugdíjiga zgatást megrogyasztották, majd egy minisztériumi osztály szintjére degradálták le. Évek óta várok egy olyan egyszerű válaszra, hogy egy igény megjelenése esetén - természetesen most a nyugdíjról beszélek - mennyi idő múlva születik határozat, és a határoza thoz képest hány hónap múlva kerül folyósításra az elbírált juttatás, járadék. Négy éve képtelenek erre az egyszerű kérdésre választ adni, hiszen a panaszosok ezrével, tízezrével mondják ma már, hogy az igény
