Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2067 megpróbálták volna, de látván a sok akadályt, inkább nem vágtak neki, visszafordultak. A helyzet az, és ezzel kell hogy szembesítsem önöket innen, erről a helyről, hogy önök meg se próbálták, nem is akarták, nemcsak hogy meg sem próbálták, nem is akarták az egészségügyet megmenteni. Ez már nem hiba, ez már nem politikai hiba, nem kormányzati hiba, hanem bűn cselekmény. Az a minisztériumi struktúra, amit 2010ben és 2014ben is kialakítottak, amelyben összegyömöszöltek számtalan olyan ágazatot, amelyek adott esetben akár külön minisztériumot érdemelnének, önmagában bebizonyítja azt, amit állítok. Hiszen nem az volt ezzel a minisztériumi struktúrával az önök célja, hogy ezek az ágazatok esetleg a különféle egymáshoz kapcsolódásukat belül megoldva jobban érvényesíthessék az érdeküket, hanem pont az ellenkező volt az érdekük. Az volt az érdekük, hogy ezeket az ága zatokat közösen fojtsák le, egy minisztériumba gyömöszöljék, és közösen fojtsák le őket, az egészségügyet és az oktatást is. Ezért kellett nekünk a valódi nemzeti konzultációt meghirdetni 2016. január 30án, hiszen már az érdemi vita, a konstruktív vita, a tisztességes párbeszéd lehetőségei is eltűntek. Akár az egészségügy, akár az oktatás tekintetében megvizsgáljuk a kormány munkáját, azt látjuk, hogy nem tud érdemi és hasznos munkát, párbeszédet kialakítani a szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel, a szakmával, az érintett szervezetekkel. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy ha bármilyen eredményt el akarunk érni az egészségügy területén, akkor egyáltalán a bizalmat és a reményt kell visszaadni az érintett szereplőknek. Óriási bizalmi hiány van a kormá ny és a kormánypártok irányába, miközben az ágazat pedig nagyon igényelné a konstruktív szakmai vitát, hiszen az ágazat tele van problémával, tele van felkiáltójelekkel. A következő területeken vagyunk sereghajtók az európai országok között, néhányat hadd emeljek ki a teljesség igénye nélkül: az ellátáshoz való hozzáférés, az elérhető szolgáltatások, a kezelések sikeressége, a megelőzésben tett erőfeszítések, betegjogok és a betegek informáltsága. Miközben 2014ben ezeken a területeken javult az európai átl ag, a harmadik Orbánkormány tovább tudott rontani ezeken a területeken is. Szó volt arról Selmeczi Gabriella képviselőtársunk felszólalásában, hogy az orvosképzésben milyen nagyszerű eredményeket ér el a kormány, illetve a terület. Csak az már nem hangzot t el, hogy a hazai orvosok több mint 80 százaléka gondolkodik már azon, hogy elhagyja az országot, és a felük már meg is tette az ehhez szükséges előkészületeket. Miközben a Fidesz arról beszél, hogy megállította, mérsékelte az orvosok elvándorlását, ennek pont az ellenkezője igaz, és az ápolók esetében sem tapasztalunk pozitív jeleket, sőt az ápolók és az egészségügyi szakdolgozók területén egy hármas nyomás nehezedik az érintettekre. Egyrészről itt is vannak sokan, akik külföldre menekülnek, másrészről va nnak, akik az ágazatban és a szakmájukban lévő körülmények miatt elhagyják a szakmát és egészen más területen kezdenek el dolgozni. Végül van egy harmadik nyomás, ami időben ugyan később fog jelentkezni, de talán annál súlyosabb lesz, az utánpótlás hiánya. Ilyen körülmények között, ilyen adottságok között ki az a fiatal, aki majd az egészségügyben akar dolgozni, miközben akár a hivatástudat megvan benne? Manapság nem kell ahhoz kalandvágy vagy bátorság, hogy egy egészségügyi dolgozó külföldre menjen - vagy egy orvos , igazából ahhoz kell kalandvágy és bátorság, hogy itt maradjon Magyarországon. Szóba került már a háziorvosi ellátás, az alapellátás. Jelen pillanatban 307 olyan háziorvosi praxis van Magyarországon, amely betöltetlen több mint fél éve. Szintén elhangzott már egy másik ellenzéki párt vezérszónokának a szájából, de én is megismétlem, tíz éven belül - ha ez a tendencia folytatódik - az ország fele az alapvető egészségügyi ellátás nélkül fog maradni. A társadalom egészségügyi állapotával kapcsolatb an most nem fogom magunkat még jobban lehangolni: a daganatos betegségek, a szív- és vérkeringési betegségek, a cukorbetegség, a magyar társadalom fogászati állapota, az önpusztítás különféle formái, szinte sajnos azt kell mondjam, a negatív bőség zavarába n van az ember, ha negatív példákat akar hozni az egészségügy magyarországi állapotáról. Önök gyakran hivatkoznak a sportra, mondván, hogy a sport az önök sikerágazata, és a sport végül is az egészségügynek egy valamilyen speciális, de mégis az egészségügy höz tartozó formája.
