Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2055 hogy egyébként a bére, ha a jelenle gi bérszínvonalon maradunk, akkor ennyivel kevesebb lesz. Tehát ott is teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak az ő bérükhöz, majd ha kikerülnek ebből a programból, hanem az egyéb orvosok béréhez is minimum ezt a 151 ezer forint nettót hozzá kell majd tennünk. Hogy ezt milyen részletben és milyen konstrukcióban, ezt is a bértárgyalásokon kell majd megvitatnunk azokkal, akik felelős szereplői ennek a területnek. Én továbbra is ezt kérem önöktől, hogy ott a tárgyalóasztalnál, ha szükséges, a kerekasztalnál vitassu k meg ezeket az ügyeket, és hadd fejezzem ki részleges köszönetemet ezzel kapcsolatban nemcsak a tárgyalófeleknek, hanem mindenkinek, aki az egészségügyben egyébként önfeláldozóan dolgozik. Az a hangulatkeltés, amely egyébként az önfeláldozó munkát és a sz ükséges fejlesztéseket egymással szembeállítja vagy egymással szemben kijátssza, az szerintem nem szolgálja az egészségügyben dolgozók érdekeit. Távolról sem vagyunk elégedettek azzal, amit elértünk ebben az ügyben, de mégiscsak azt szeretném, ha a felelős szereplők elhinnék azt, hogy ebben az ügyben a politikai botránykeltés sehova sem vezet. Bízom benne, hogy látják azt a konstruktív folyamatot, amit a köznevelés további fejlesztése, megújítása területén elindítottunk, abból konkrét eredmények születtek n emcsak a számok, nemcsak a finanszírozás tekintetében, hanem egy jobb szabályozás tekintetében. Ebből a szempontból a köznevelési kerekasztal munkáját példamutatónak tekintem. Látszik, hogy hol lehet eredményeket elérni, és hol fullad egyébként a semmibe a z, amikor megpróbálunk olyan fontos szakmapolitikai kérdéseket és súlyos gondokat orvosolni, amelyek valóban léteznek az egyik oldalon, a másik oldalon pedig bármilyen elégedetlenség és probléma van, ezt megpróbáljuk valamifajta összkormányellenes hangula ttá konstruálni vagy valamilyen módon összekovácsolni, hogy melyik út az, amely előrevezet és a megoldás irányába vezet. Bízom a tárgyszerű vitában, mert csak a tárgyszerű vita szolgálja a betegek és az egészséges magyar emberek érdekeit. Köszönöm a figyel müket, és arra kérem elnök urat, hogy az expozé másik részét az illetékes államtitkár mondhassa el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Balog miniszter úr. Megadom a szót ÓnodiSzűcs Zoltán Gusztáv államtitkár úrnak. DR. ÓNODISZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt meghívott Vendégek! Az előbb hallottunk egy összefoglalót arról, hogy az elmúlt hat évben mi is történt az egészs égügyben. Arról szeretnék beszélni, hogy mi az a feladatrendszer, amire vállalkoztam mint egészségügyi államtitkár, ami nyilván nem egy új program, hanem az elődöm folyamatát szeretném komplettálni. Sokszor beszéltem már erről itt is, ebben a Házban is, az onban szeretném még egyszer megismételni, hogy mi öt nagyon konkrét programra szeretnénk vállalkozni. Azért ennyire konkrétra, mert szeretnénk, ha a transzparencia ránk is igaz lehetne, nemcsak az egészségügy teljes területén szeretnénk transzparenciát elé rni, hanem a mi munkánkban is. Szeretnénk, ha ezt számon kérhetővé lehetne tenni akár az ellenzék számára is. Ez az öt pont - talán kicsi a száma, viszont egyenként szerintem óriási méretű, kvázi paradigmaváltást fognak tudni okozni az egészségügyben. Az e lső ilyen pont - arról már volt szó - a fővárosi ellátás újragondolása; szeretném hangsúlyozni, hogy először szeretnénk megtervezni azt, hogy az agglomerációban élő lakosságnak mire lesz szüksége a következő 510 évben, és csak azután építkezni. Az elmúlt 25 évben akár ritka volt az olyan alkalom, amikor nem először öntötték a betont, hanem fordítva: először terveztek, és csak aztán kezdtek el építkezni. Bármi lesz a vége a kormánydöntésnek, mindenképpen abban gondolkozunk, hogy egy középtávú koncepció rész eként kell elképzelnünk minden egyes fejlesztést. Ettől a hozzáállástól nem fogunk tudni eltekinteni.
