Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előterjesztője:
2051 kétszeresére emelését, így az időkeret megoszlása a következő. A Fidesz képviselőcsoportjának 164 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 92 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 76 perc, a Jobbik képviselőcsoportj ának 82 perc, az LMP képviselőcsoportjának 24 perc, a független képviselőknek pedig 18 perc áll a rendelkezésére. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 1515 perces vezérszónoki felszólalások idejét is. ELNÖK : Köszönöm, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Először a kormány vitaindítójára kerül sor, 40 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Balog Zoltán miniszter úrnak. Öné a szó, miniszter úr. BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere, a napirendi pont előterjesztője : Köszön öm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt megjelent Vendégek! Ha rögtön a jövővel kezdhetem, akkor az ez évi és a jövő évi terveink között szerepel az, hogy Budapest egészségügyi ellátását megújítsuk, hogy azt a paradox helyzet et, ami részben az európai uniós források felhasználásából következik, mégpedig az, hogy a hátrányos helyzetű, illetve a nem versenyképesnek minősített régiókban tudtunk elsősorban kórházakat, a kórházi ellátást fejleszteni, Budapesten pedig nem, ezt az ar ánytalanságot orvosoljuk. Tehát az elkövetkező évek egyik nagy programja a budapesti egészségügyi ellátás megújítása. Erről majd mondok még néhány konkrét szót is. A másik nagy program, aminek el kell indulnia, bízom benne, már 2016ban, az a többéves bérf ejlesztési program, amit 2012ben elkezdtünk, és mindenképpen folytatni akarjuk. Erre az elkövetkező évi költségvetésben, ezt önök hamarosan megismerhetik, 100 milliárd forint nagyságrendű összeg fog rendelkezésre állni. Szeretnénk ennek a bérfejlesztési p rogramnak a következő ütemét már 2016ban elindítani. De mégis, mielőtt arról beszélnénk, hogy hogy néz ki a jelenlegi helyzet, és mit tervezünk a jövőben, bizony sajnos szólnunk kell arról, hogy honnan is indultunk, honnan indultunk, hová jutottunk 2010b en. Annál is inkább, mert a személyes felelősei is jelen vannak annak a helyzetnek, ami 2010re kialakult, itt a teremben. Szomorúan kell tapasztalni, illetve nem is szomorúan, részben érthető, hogy nem szakmai javaslataik vannak. Hiszen a hergelésen és a hangulatkeltésen kívül, az elmúlt napokban is láttunk erre példát, az előző kormány képviselőinek másra nem jut képessége. Mert ha azt a számot idehozom, a 650 milliárd forintot, amit önök az elmúlt nyolc évben 2010ig kivontak az egészségügyből, bizony ez több ezer egészségügyi dolgozó utcára kerülésével járt. Arról nem is beszélve, hogyan próbáltak meg a betegeken üzletelni. Mert az a szakmainak nevezett koncepció, amit önök megpróbáltak megvalósítani 2010ig, bizony csődöt mondott. Gondoljunk csak a fize tős egészségügy bevezetésének kísérletére, amit természetesen a 2006os választási kampányban még tagadtak. Erre aztán a népszavazáson mondtak nemet azok, akik látták, milyen veszélyeket jelent mindez, az egészségbiztosítási rendszer és a kórházak magánkéz be adására való törekvéssel. Az előbb említett forráskivonás ennek egy nyilvánvaló jele volt. Aztán a kórházak eladósításának és amortizálódásának folyamata is odajutott, hogy 2010ben 130 milliárd forint adóssággal kellett átvennünk a kórházakat. Az eszkö zállományuk 80 százaléka szorult cserére a kórházi ellátórendszerben. Az összeomlás szélén volt maga a mentőszolgálat is. Ha arra gondolok, hogy két év alatt nem sikerült 20082010 között egyetlenegy mentőautót sem vásárolniuk, akkor ez szimbolikusan jelzi azok mellett a dolgok mellett, hogy a kórházi fejlesztésben a legnagyobb innováció a vizitdíjautomaták fölállítása volt, nem beszélve a kórházi széfek bevezetéséről. Érdemes lenne elmenni azoknak, akik ezt annak idején elindították a kórházakba, és megné zni, hová is jutottak, milyen sorsra ezek az egyébként súlyos milliós beruházású kórházi széfek, hogyan is használják vagy nem használják őket. (Gőgös Zoltán: Miniszter úrnak is érdemes lenne.) (11.40)
