Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 25. hétfő (144. szám) - A postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
1998 kí váncsi lettem volna jómagam, mielőtt egy biankó csekket aláírunk, hogy mely esetekben megy a posta a takarékszövetkezetbe, mely esetben fordítva, tehát hogy adott esetben a takarékszövetkezet is mehete a postára, lesze ilyen vagy olyan település, ahol ez valósul meg. Bizonyára ezt sem zárhatjuk ki. És ami ennél is fontosabb, mert az egyik fele, amiről szó eshet, és amit garantálni kell, hogy azok az emberek, bár lehet, hogy kisebb létszámban, akik egy csekket, egy levelet, egy postai küldeményt feladnának , lehet, hogy a kisebb településeken ezt kevesebb számban teszik meg, főleg az internet terjedésével és az elektronikus megoldások terjedésével, de természetesen lehetőséget kell rá biztosítani. Ez rendben is van, ezzel mindenki egyetért, hogy valahová el tudjon menni és ezt meg tudja tenni. Egyébként ez pont nem a profitorientált… - vagy hogy így fogalmazzak, ebből profitja a postának, hogy a kistelepüléseken fenntart különböző postahivatalokat, nincsen. Tehát itt a kiszervezés nem a zsíros falatot érinti . A kiszervezés az EUtól jött egy kötelezettségként, és ezt egyébként sokszor kritizáltuk is. Arra utalt, hogy liberalizálni kell a postai szolgáltatásokat. A zsíros falat az volt, hogy a nagyvárosokban, Budapesten, megyeszékhelyeken a különböző postai sz olgáltatásokat magánúton teljesíteni. Na, az volt az a falat, amire a multicégeknek is fájt a foguk. Valószínűleg ezt még csak részben szerezték meg. Sajnos, az EU liberalizációs politikája abba az irányba hat, hogy a posta nehezen tud versenyképes lenni ú gy, hogy kötelező közszolgáltatást is el kell látnia. De visszatérve, ha már a kispostákról beszélünk, és valami megoldást próbálunk találni, hogy legyen egy olyan hely, ahol ezeket a postai küldeményeket feladhatják az emberek, a csekket befizethetik, ha egy ilyen takarékszövetkezeti kooperációval meg is valósul, akkor egy fontos szempont, ami számunkra ugyanilyen fontos, még nem látjuk biztosítva, hogy pontosan hány embert fognak elküldeni. Megértem azt is, mert az egyeztetésen ez is elhangzott, hogy sok esetben megpróbálják ugyanazokat az embereket, akik a postán dolgoznak, a kibővített szolgáltatás miatt egy takarékszövetkezetnél alkalmazni. Ez is rendben van, ha ez megvalósul. De a konkrét számok nélkül nyilvánvalóan ellenzékből nem lehet azt mondani, h ogy ez a megoldás biztos, hogy jól fog elsülni. Lehet, hogy jó lesz, és mindenki megelégedésére fog megtörténni és úgy a postán ügyet intéző emberek, mint az ott dolgozók esetében lehet, hogy eljutunk oda, hogy különösebb érdeksérelem nem fog megvalósulni. De a másik fele is igaz, hogy megtörténhet az, hogy nem lehet garantálni, hogy adott esetben, mondjuk, azokat a dolgozókat átveszik, mert lehet, hogy a takarékszövetkezetnek már így is kihasználatlan kapacitása volt, és tulajdonképpen új munkaerő felvétel e nélkül meg fog tudni oldani. (19.40) Arról meg nem is beszélve, hogy itt azért 10 ezer fő alatti településekről beszélünk, tehát nemcsak a kisfalvakról, hanem városokról, és Magyarországon, mondjuk, egy 9800 fős település nem számít kicsinek, tehát az eg y közepes méretű település, és emiatt is a bizonytalanságok bizonyos esetben, azt lehet mondani, hogy fennállnak. Természetesen itt most nem térnék ki azokra az egyébként a javaslatban szereplő megoldásokra, amelyek előremutatók, és természetesen az elektr onikus ügyintézésnek vagy az elektronikus nyomon követésnek a lehetőségét támogatjuk, és egyébként azt a gondolkodást is, hogy valamit kezdeni kell ezzel a helyzettel, hogy nagyon sok kisposta van, amelynek nagyon alacsony a kihasználtsága, de ezt úgy kell ene megoldani, hogy garanciákat láthassunk arra, ahogy elmondtam, hogy az ügyet intéző emberek és a munkavállalók lehetőségei is megmaradnak vagy a legnagyobb számban maradnak meg. Ezért és ezeket a körülményeket mérlegelve mi tartózkodni fogunk, és hozzát eszem, hogy ebben az esetben valóban, ha ez jogi megoldást igényelt volna, hogy ezt megfordítsuk - mert lehet azt mondani, hogy addig minek elkezdeni gondolkodni, ameddig nincs megoldás, vagy ameddig az Országgyűlés nem bólint rá , de azt kell mondjam, ha ezt mondjuk, egy határozati javaslat elfogadásával - ez mondjuk, már egy kodifikációs megoldás vagy egy politikai megoldás ebben a tekintetben , egy határozati javaslat elfogadásával is az Országgyűlés kifejezhette volna a vágyát,
