Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A közigazgatási bürokráciacsökkentés keretében egyes adminisztratív kötelezett-sé-gek megszüntetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára:
1697 ELNÖK : Köszönöm szépen. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő nem tartózkodi k a teremben. Kétperces felszólalásra nem jelentkezett senki. Sőt, egyéb felszólalásra sem jelentkezett senki. Ez nem biztatás, csupán ténymegállapítás. Így aztán meg kell kérdeznem, hogy kíváne valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nem érkezik jelzés .) Megállapítom, hogy nem. Így az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíváne reflektálni. (Dr. Kovács Zoltán jelzésére:) Kovács államtitkár urat illeti a szó. Tessék! DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára : Köszönöm sz épen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Először is, köszönöm szépen az észrevételeket, és köszönöm szépen a támogató hozzáállást is az előterjesztéshez, néhány dologra azért szeretnék reflektálni, ami elhangzott. Gúr képviselőtársam, aki már nem tartózko dik a teremben, miután elmondta… (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Ott van fönn! - Heringes Anita: Jegyző!) - bocsánat, elbújtál a pulpituson, képviselőtársam, én pedig a helyeden kerestelek, elnézést ké rek. Elmondta azt, hogy a hatóságok nem tudják tartani a 8 napos határidőt. Ezzel kapcsolatosan az a szabály, ha minden adat rendelkezésre áll, abban az esetben lehet 8 napon belül döntést hozni. A 8 napon belül meghozott döntések száma megduplázódott, tek intettel arra, egy jobb előkészítéssel 8 napon belül a döntést meg lehet hozni. Ez az állampolgárok oldaláról egy pozitívumként jelentkezett. Több felszólaló is az egyik oldalról arról beszélt, hogy miként lehet a közigazgatásban dolgozók létszámát csökken teni, a másik oldalról pedig megtartani. Szeretném elmondani, hogy a feladathoz kell igazítani minden esetben a közigazgatásban dolgozók létszámát: amennyiben a feladatok csökkennek, nyilván az ezzel kapcsolatos létszámnak is csökkennie kell; például a mos t napirenden lévő háttérintézmények esetében, ahol egyébként a kormány éppen a központi államigazgatási szerveknél vagy költségvetési szervek esetében 80 százalékos bérnagyságrendben tudja átvenni ezeket a szervezeteket a minisztériumok vagy adott esetben a kormányhivatal állományába. Tehát a bér csökken, nem a létszám. De nyilván ezzel kapcsolatosan a párhuzamosságok megszüntetése, az egymás mellett történő ügyintézés csökkentése a kormányzat célja, miközben egyébként azt halljuk, hogy minden ilyen, nevezz ük háttérintézménynek… - ezzel nem ledegradálva a központi költségvetési szerveket az elnevezést illetően, csak mindenki ezt az elnevezést használja. Úgy gondolom, hogy nem lehet azt megcsinálni, hogy egyrészt sok a bürokrácia, sok a hivatal, másrészt, ami kor hozzányúlunk a rendszerhez, akkor, jaj, Istenem, mégis nagy a baj, ezeket a szervezeteket nem szabad bántani. Most a műkincsekre én nem szeretnék kitérni, hogy kinek milyen műkincséhsége volt éppen 1990ben a különböző műkincseket illetően, amikor a re ndszerváltás volt, és a műkincsek helyén mit találtak az éppen újonnan az államigazgatásba érkező végrehajtó hatalom, az Antallkormány képviselői. Arról már nem is beszélve, hogy itt egy volt MSZPs államtitkárnak rendszeresen bekiabálták azt, hogy hol a váza. Tisztelt Képviselőtársak! A kisajátítás is előkerült több képviselő részéről. Mi amellett törtünk lándzsát ebben az ügyben, hogy egyszerűbb legyen, tehát az egyszerűbb megítélésű ügyekben a kötelező szakértő kirendelésének a kényszerét vettü k ki a rendszerből. Nyilván, ahol egyébként komoly szakértelemre vagy bonyolult ügyből adódó szakértelemre van szükség, abban az esetben legyen szakértő. Hozzátéve, hogy a kisajátítási kártalanítás összegét végső soron mindig, ha vitatott, a bíróság dönti el, tehát adott esetben maximum csak az alaki jogerő áll be az államigazgatási jogorvoslati rendszerben. Én most a helyi adókkal és a helyi ügyekkel nem igazán szeretnék foglalkozni, mondhatnám azt is, hogy az adóhatóság biztosra ment, a régi lakcímre is k iküldte meg az új lakcímre is, hogy akkor valahol csak megtalálják az adóalanyt. Lehet, hogy ez vezette őket. Nem helyes egyébként, hogyha a nyilvántartások nem pontosak, egyetértek Staudt Gáborral, az a közhiteles nyilvántartást erodálja,
