Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A közigazgatási bürokráciacsökkentés keretében egyes adminisztratív kötelezett-sé-gek megszüntetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1691 Azt mondja az államtitkár úr, hogy tízmilliárd forintos nagyságrendű megt akarítás történt. Ugye, azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy azt szokták mondani, hogy Európában átlagosan a megtermelt anyagi javainknak, a GDPnek olyan 3 százalékos mértékét teszi ki a bürokráciára fordított összegek nagyságrendje. Magya rországon ez 910 százalékos, 3szoros nagyságrendet ölel fel. És még egyszer hangsúlyozom, ez nem az úgymond bürokrácia keretei között munkát végző emberek bérköltségéből fakad elsődlegesen, hanem azoknak a feladatoknak a szükségtelen voltából, amelyek du plikáljáktriplikálják, sokszorozzák, átfedik egymást. Még egyszer tehát: van mit tenni e tekintetben. A jogi túlszabályozás minimalizálása, ami szintén a célfelületek között megjelenik, ez szerintem helyes, é n azt gondolom, ahogy visszaemlékszem, hogy a Szocialista Párt kormányzása időszakában ezt tette, most viszont úgy látom, hogy a Fidesz úgymond egyfajta személyre szabott jogalkotást is folytat bizonyos értelemben, és hát hogy mondjam, hogy ne legyek túlsá gosan durva, de a törvénytelenségnek a törvényesség színpadára való helyezése tekintetében történő intézkedések sokaságát is szüli. Magyarul, a zavarosban való halászás lehetőségét is megpróbálja körbebástyázni, és hát ez nyilván nem olyan egyszerű. Ez szé tzúzza az úgymond koherens rendszerek létét. Tehát ebből fakadóan is ezernyi olyan tennivalójuk van, lenne, ami gyakorlatilag a bürokrácia csökkentésével párosulna. Élnék úgymond a gyanúperrel is - idézőjelbe tetten , hogy valami sanda cél is van a háttér ben, ami vezérli ezeknek a folyamatoknak a működését. Mondok példát erre is, hogy ne mondják, hogy a levegőbe beszélek. Emlékeznek, vagy hát nem is kell visszaemlékezni sem, hanem csak egyszerűen gondolkodjanak el rajta, hogy a védetté nyilvánított kulturá lis javaknak az elidegenítése tekintetében mi a helyzet. Kereskedelmi forgalomban vagy árverésen történő tulajdonváltás esetén a tulajdonosnak a nevét, a címét vagy épp az értéktárgy őrzésének a helyét, ezt nem kell a kereskedőnek bejelentenie. Ezt lehet b ürokráciacsökkentési elemként megmutatni, másik oldalról meg a sumákolás eszköztárának az építése tekintetében is egy bástyaként le lehet helyezni. Ugye, a Fidesznek vagy a Fideszhez közeliek esetében a műkincshez való éhség kérdését nem kell most nagyon k ibontanom. Tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy minden olyan intézkedésre érdemes vigyázni, ami lehetőséget ad arra, hogy olyan tévútra terelődjön bárki, ami arról szól, hogy a bürokrácia csökkentésének a jegyében olyan lehetőségek biztosítására kerül sor, ami bizonyos értelmű visszaéléseknek is alapot adhat. Nem lenne jó, ha ezek a folyamatok elburjánzanának. Még két dolgot, államtitkár úr; szó esett a kisajátításról, a szakértők bevonásáról meg arról, hogy az ügygondnokot kik rendeljék ki. Én nem biz tos, hogy meg tudom ítélni, hogy mikor kell, szükségszerű szakértők bevonását megtenni, de azt bizonyos értelemben veszélyesnek tartom, hogyha ilyen kisajátítási ügyek tekintetében az eljáró hatóság gyakorlatilag szabadon elrendelheti vagy éppen hogy szaba don dönthet arról, hogy szakértő bevonására szükség vane vagy nincs. A tévedés jogát is fenntartva, hogy esetleg nem helyes utat jár, a későbbiekben a korrekciók nehezebben rendezhetők. A másik része, hogy az ügygondnokok kirendelése tekintetében nem a gy ámhatóság, hanem gyakorlatilag a kisajátítást végző hatóság az, aki jogosultsággal bír. Lehet, hogy megfontolandó lenne, hogy a gyámhatóságnak e tekintetben a szerepét megerősítsék. A 37. § kapcsán olvastam a fémkereskedelem vonatkozásában azt a kitételt, ami arról szólt, hogy az értesített szerv kötelességgel bír, haladéktalan tájékoztatási kötelezettséggel bír a másik értesítendő szerv értesítését érintően. Értem, vélem érteni, azt hiszem. Ha arról van szó, hogy ne kelljen - itt most mindegy, hogy fémkere skedelem vagy más ügyek - itt egy ügyet érintően többfelé bejelentési kötelezettségeknek megfelelni, hanem egy adott szerv mindenki más tekintetében jelzési kötelezettséggel bír, akinek az ügyről ismerettel kell bírnia, akkor rendben van a dolog. Ha nem er ről szól a történet, akkor viszont azt gondolom, hogy elég furcsa kitételű ez a mondat. A másik tétel, amit még szeretnék szíves figyelmébe ajánlani, önnek is és képviselőtársaimnak is, amikor azt mondtam, hogy van még mit tenni, akkor egy konkrét, talán k ézzelfogható, plasztikus példával szeretném befejezni a mondandómat. Olyan konkrét esettel kerestek meg, nem most volt,