Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
1684 POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az várható volt, az ivóvíz, a víz, a víz hasznosítása és nyilván a jövőnk megmozgatja képviselőtársaink fantáziáját, és az ivóvízhez, a vízhez, az öntözővízhez, és egyáltalán mindenhez, ami a vízzel kapcsolatos, azzal kapcsolatban elmondják a hozzászólásaikat. Maga a törvény azonban ennél sokkal szerényebb, csak három té telben, három lépésben kíván a vízgazdálkodáshoz hozzászólni. Ez a törvény nem alkalmas arra, és nem is tűzte ki szándékául azt, hogy akár a homokhátság problémáit, akár a Dunával kapcsolatos problémákat e törvény keretén belül oldjuk meg. Az viszont egyér telműen célja a törvénynek, hogy a törvényjavaslat elfogadása után az európai uniós jogharmonizáció megtörténjen. Mindenképpen az a célunk, hogy tisztább képet kapjunk, tisztább helyzetet teremtsünk a vízkivétel kapcsán. Azt gondolom, nagyon fontos az, hog y mindazok a vízkivételi művek, kis kutak, egyebek, amelyek megépültek, illetve létrejöttek az elmúlt évtizedekben, nyilvántartásba kerüljenek, hiszen ma senki nem tudja megmondani pontosan, hogy hány házi vízmű, vízkivételi mű van, amely adott esetben egy rossz időjárási időszakban vízszennyezési forrásként működik, hiszen a rosszul vagy szabálytalanul megépített házi kutak egy belvizes időszakban adott esetben pont visszafelé vezetik a vizet, és így szennyezik el a föld alatti vízkészleteket. Az természet esen nem lenne elfogadható, hogy mindezt bírsággal sújtsuk, és egy kibogozhatatlan előállítás vagy létrehozás után a mostani tulajdonosokra terheljük a felelősséget. Ezért szükséges az a nagyjából kétéves türelmi időszak, amely ezeknek a kutaknak vagy vízk ivételi helyeknek a legalizálását lehetővé teszi. Az LMP részéről az a megállapítás, hogy azok a kiskerttulajdonosok, akik ilyen kutakkal rendelkeznek, valamiféle oligarchák lennének, azt gondolom, erős túlzásnak tekinthető. A víziközműtársulatok és a víz iközművállalatok között jelentős különbség van. Heringes képviselő asszony, mi ebben a törvényben nem a vízi közműveket üzemeltető vállalatokkal kapcsolatos szabályozást fogalmazunk meg, hanem a víziközműtársulatokkal kapcsolatosat. A víziközműtársulat ok azok a lakossági önszerveződő társulatok, amelyek ezeket a létesítményeket alapvetően megépítették, illetve ma is megépítik, az ehhez szükséges lakossági támogatást, mind anyagi, mind pedig erkölcsi támogatást megszervezik. Aki ebben járatos, az nyilván valóan tudja, hogy nagyonnagyon fontos szerepet töltöttek be a víziközműtársulatok abban, hogy a csatornaberuházások indulásakor elfogadtassák azt, hogy lakossági hozzájárulás szükséges, hogy majd csatornadíjat kell fizetni, hogy ennek az összes terhét i s viselni kell. Ez tehát egészen más, mint a vízi közművet üzemeltető társaságok, és ez a törvény nem is a társaságokkal kapcsolatban kíván most szabályozásokat megfogalmazni. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően úgy tudom összegezn i, úgy értelmezem az elhangzott felszólalásokat, hogy az LMP kivételével a szabályozás fő irányait támogatni tudják, az LMP kivételével a többi párt számára elfogadható az, hogy legalizálni kell, nyilvántartásba kell venni a vízkivételi pontokat, ehhez tür elmi időt kell szolgáltatni; a víziközműtársulatok szabályozását egyértelművé kell tenni, hiszen az elmúlt időszakban bizony voltak olyan viták, amikor egyegy önkormányzat, illetve a víziközműtársulat jogutódja mint önkormányzat aztán vitába keveredett a saját lakosságával. Ez a szabályozatlanság pontatlanságából is levezethető volt. Ez a szabályozás most mindezt rendezi. Az pedig, hogy két ellentétes vélemény fogalmazódik meg a járulékfizetés kötelezettségének a mentességéről vagy éppen a mértékéről, az természetes, hiszen a mezőgazdaságban élők, a mezőgazdászok nyilván azt szeretnék, ha minél kisebb költséggel öntözhetnének, és ennek nyilván vannak közgazdasági okai is. De azért az a 30 hektár, amely az öntözés során mentes a járuléktól, még mindig nehe zen tekinthető oligarchának és nagygazdaságnak, ez tehát alapvetően a kisebb gazdálkodóknak kedvez. Persze érthető, hogy a mezőgazdaság ennél nagyobb mentességet szeretne. Én azt gondolom, hogy minden érvet és minden indokot mérlegelve megfelelő szabályozá s születhet. Az olyan módosító indítványokat, amelyek a törvényt javítják, természetesen elfogadjuk,
