Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1680 Nézzük például a most ani módosító javaslatot, amely több célt kíván szolgálni! A módosítás egyik fő célja a víz keretirányelv előírásai közül a hatékony vízárpolitika kialakítására vonatkozó tematikus ex ante feltétel teljesítése. Ennek érdekében általánosan megszűnik az öntöz ési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatok vízkészletjárulékmentessége, amely alól azonban a módosítás kivételeket is meghatároz. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a fenntarthatóság elve értelmében az a célszerű, ha az erőforrá sok használatának valós árát a használóval a közvagyon leghatékonyabb védelme érdekében megfizettetjük. Ezáltal takarékos használatra késztetjük, miközben a gazdasági szereplők kedvezőbb helyzetbe hozása érdekében az élőmunkára fordított terhek csökkentésé re volna szükség a hozzáadott érték növelésével együtt. A munkahelyteremtésnek és az életminőség javításának ez a hosszú távon is legjobb módja. Ez az előterjesztés nem igazán erről szól. Egyértelműen támogatható viszont az a cél, hogy a vízjogi engedélybe n megadott vízmennyiségből, a tél végi többletvizek visszatartásából és tározásából származó hasznosított vízkészlet után, amennyiben a vízügyi igazgatósági szerv igazolja, hogy a vízkivételi ponton a többlet felszíni víz mennyisége rendelkezésre áll, nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetni. Magyarországnak ugyanis elemi érdeke, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai kiküszöbölésére a szélsőséges árvízi, belvízi, aszályhelyzetek kezelésére a lehetőségek szerinti mértékben gondoskodjo n a vízbő időszakokban a vízvisszatartásról. Ennek segítségével áthidalható a vízszegény időszakok ökológiai vízigényének kielégítése. Amennyiben ezen törekvés megvalósításában a vízhasználók is osztoznak, az valóban támogatásra méltó lenne. Az már korlá tozottabban támogatható, miszerint az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatok esetében differenciált módon meghatározott vízmennyiség után nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie. Ez az intézkedés akkor volna igazán c élirányos, ha olyan követelmény- és támogatási rendszerrel párosulna, amely ösztönzi a takarékos, környezetbarát vízfelhasználást. Így a gazdálkodó és az állam is jól járna. A járulékfizetés alsó határának 50 ezer köbméterre történő emelése a korábbi 10 ezer helyett indokolatlan, tekintettel a várható aszályos, vízszegény időszakokra. Ez is leginkább az új földesuraknak kedvez. Ezek után arra is kíváncsiak lennénk, hogy vajon a kormányrendeletben meghatározott mezőgazdasági vízszolgáltatási díjak hogyan változnak majd a jövőben. Az pedig tovább nehezíti ezen javaslat elbírálását, hogy az egyes mezőgazdasági ágazatok közötti differenciált vízkészletjárulékfizetés mértékét és módját nem a vízgazdálkodási törvény, hanem e törvény felhatalmazása alapján felü lvizsgált és kiadott miniszteri rendelet tartalmazza majd. Miért nem lehetett az ennek módosítására vonatkozó elképzeléseket legalább a törvénymódosítás indokló részéhez csatolni? Az is elgondolkodtató, hogy a törvény a következő bekezdéssel egészülne ki: „A tartósan vízhiányos időszak várható kezdetét és végét a hidrometeorológiai előrejelzések figyelembevételével a vízgazdálkodásért felelős miniszter a hivatalos értesítőben közleményben közzéteszi.” Felmerült bennünk, hogy talán az időjósi szerep is szere pel a miniszter statútumában. Vajon nem az volna a helyes, ha vízkészletjárulékfizetés alól területi indokoltsági alapon a tényleges hidrometeorológiai helyzet bekövetkezte után mentesítenék a gazdálkodókat? Ez az intézkedés az élelmiszerbiztonság mellet t a takarékosságot is szolgálná. (16.40) A tervezet, egyébként helyesen, a korábbiakhoz képest előtérbe helyezi a mezőgazdasági öntözési célú vízhasználatokat, egyrészt azáltal, hogy állami feladatnak tekinti a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztosítását, m ásrészt, hogy a vízigények kielégítése sorrendjének meghatározásakor is nevesíti és előresorolja az öntözési igények kielégítését. Ezzel kapcsolatos aggályunk a következő. Bár a korábbi évtizedekben jelentős kutatási eredmények születtek a hazai mezőgazdas ági termelés termőhelyi adottságokhoz igazodó szerkezetének kialakítása érdekében, a mostani agrártámogatási és piaci rendszer, valamint a hazai birtokpolitika ezt felülírja. Sajnálatos, hogy a hazánkba érkező
