Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1677 még a technikailag lehetségesen öntözhető területeknek is kevesebb, mint a felét öntözzük jelen pillanatban, mintegy százezer hektáros nagyságrendben, ezt a számot jóval meg lehetne növelni. Valaha volt ez 400 ezer hektár feletti terület is Magyarországon, és ezt már a Trianon utáni Magyarországra, tehát a jelenlegi területű Magyarországra értem. Akkor viszont az öntözőcsatornák hálózata megfelelően ki volt építve hazánkban, volt egy öntözési hivatal, amely arra volt hivatott, hogy ezeket a problémákat orvosol ja, illetve az öntözőcsatornahálózatunkat kezelje, illetve Magyarország vízellátása is máshogy nézett ki, mint ma. Azért fontos ez a probléma, mert ha valaki Magyarország vízháztartásának a térképére rátekint, akkor azt láthatja, hogy egyrészt - amit mind annyian tudunk - a felszíni vizeink 95 százaléka külföldről, jelenlegi határainkon túlról érkezik hozzánk, mivel egy medence alján fekszik országunk, a Kárpátmedence alján. De ez csak az egyik probléma, a másik probléma az, hogy jelen pillanatban a vízmér leg szerint több víz hagyja el az országot, mint amennyi beérkezik, tehát szárad ki Magyarország területe, amit főleg a DunaTisza közén, a homokhátságon élők érzékelhetnek a kutak kiszáradása és az úgynevezett elsivatagosodás formájában, a termőföldek kis záradása formájában, aminek több oka is van. Nyilván a klímaváltozás egyik hatása is a szélsőségesebb csapadékeloszlás, hiszen az év egy részében esik le az egész éves csapadékmennyiség nagy része, és ezt nem tudjuk elosztani, betárazni egész évre megfelel ően, hanem legtöbbször a különböző védművek segítségével megpróbáljuk minél gyorsabban kivezetni az ország területéről. A teljes átmenő 118 köbkilométernyi mennyiségből mindössze egykét köbkilométernyi mennyiséget használunk fel, veszünk ki a felszíni viz einkből, rendkívül kicsi arányban használjuk akár öntözésre, akár más egyéb célokra. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy minél gyorsabban próbálunk ettől a vízmennyiségtől megszabadulni. Ez azt eredményezi, hogy évekenévtizedeken belül egy nagyon súlyos pr obléma állhat elő, nemcsak a homokhátságban, hanem sok helyen máshol is az öntözés tekintetében. Ezért minden olyan törvényjavaslat, amely azzal a céllal kerül a parlament elé, hogy ezen a helyzeten változtassunk, számunkra támogatható és támogatandó, még ha egyébként az eszközeiben nem is túl erős, hiszen valóban lehetővé tehetjük azt, hogy a mezőgazdasági területek nagyobb arányban legyenek öntözve Magyarországon, és azt is, hogy állami feladat legyen maga az öntözés, illetve az öntözőcsatornarendszerek karbantartása, azonban természetesen ezeket ki kell építeni valamiből, valamilyen költségből meg kell valósítani. Nagyon sok ilyen öntözőcsatorna, amely pont a szántóföldi öntözést szolgálta volna, be lett temetve már, korábban be lett szántva, ezek eltűnt ek, nem voltak karbantartva. Tehát ezeket újból ki kell alakítani, a fenntartását meg kell oldani - nyilván ennek megvan a maga költsége , és természetesen vizet kell bele juttatni, ami nem egy elhanyagolható feltétele az öntözésnek. Elsősorban felszíni v ízről beszélünk, hiszen mindig célszerűbb az öntözést felszíni vízből megoldani, hiszen nagy mennyiségben folyik keresztül országunkon, amint az imént elmondtam, nem a sokkal sérülékenyebb és egyébként más célra is felhasználható felszín alatti vízbázisoka t használjuk fel öntözési célra. Tehát ha ezeket a feltételeket megvalósítottuk, akkor beszélhetünk arról valóban, hogy az Európai Unió víz keretirányelvének megfelelően a megfelelően ellenőrzött és egyébként járulékkal terhelt vízkivételek történjenek; mi nt a törvényi előírás is mutatja, 50 ezer köbméter járulékmentes mezőgazdasági egységenként az öntözési célú vízfelhasználásnak. Kérdés, hogy ezt hogyan tudjuk ellenőrizni, illetve önbevallásos alapon működike, vagy van erre megfelelő hatósági vagy bármil yen más eljárás, hogy azt a kivett vízmennyiséget ellenőrizzük, hiszen ha csak önbevallási alapon működik, akkor nyilvánvaló, hogy senki nem fog abba a járulékköteles kategóriába beleesni a saját bevallása alapján. Ez természetesen részben olyan szempontbó l jó, hogy a gazdákat az támogatja, hogyha minél nagyobb arányban tudnak vizet öntözésre felhasználni, és minél nagyobb arányban tudják öntözni a területeiket, másrészt viszont a vizeink jó minőségének megőrzése érdekében az egy cél, hogy ne legyen pazarló ez a vízfelhasználás. A jelenlegi öntözési módszerek nagy része meglehetősen vízpazarló, ez az esőztető öntözés, ennek a nagy része elpárolog a levegőbe, illetve a növénynél néhány százaléka hasznosul csak. Tehát inkább a csepegtetős és egyéb öntözési mód szerekhez kellene áttérni, ahol ez lehetséges, mert természetesen, mondjuk, gabonaféléknél meg
