Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzésre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1603 pihenéshez i s, vagyis a rendszeres heti pihenőnapra, ami a vasárnapi alanyi jogosultságot jelenti. Ha valaki más napot kívánna a heti pihenőnapnak tekinteni, akkor jelzem, hogy nemcsak mi kereszténydemokraták, hanem maga a munkásmozgalom is éppen a vasárnapot kívánta szabadnappá tenni, pedig számukra vallási tartalom a vasárnaphoz nyilván nem fűződött. Magyarországon a keresztényszociális mozgalom már 1905ben követelte a legalább 36 órás, vasárnapi munkaszünetet, továbbá ennek kevés kivétellel minden foglalkozásra és a kereszténység ünnepeire való kiterjesztését. A KDNP az úgynevezett 100 pontos programjában ugyanezt a követelést vetette fel a rendszerváltás hajnalán, 1989ben, mert úgy látta, hogy a dolgozók számára a szabad vasárnap még mindig nem kellően érvényesül. Ez volt az a követelés, amelyet részlegesen a kereskedelmi dolgozók tekintetében 2015. március közepétől érvényesíteni tudtunk. Mi, kereszténydemokraták úgy gondoljuk, hogy a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény, amelyet most a parlament hatályon kívül akar helyezni, nagy előrelépés volt a szolidaritás vonatkozásában. A szolidaritás vonatkozásában, ami azt jelenti, hogy annak érdekében, hogy a kereskedelmi dolgozók jelentős része vasárnap együtt t udjon lenni a családjával, a társadalom többi tagja lemond arról, hogy vasárnap vásároljon be. Hiába adja ugyanis ki a munkáltató a kötelező heti egy szabadnapot esetleg kedden, szerdán, csütörtökön vagy pénteken, a vasárnap dolgozó ember nem tud akkor egé sz nap a családjával lenni, mert házastársa dolgozik, gyermeke pedig iskolába jár. Ez pedig a családi közösség megélésének a leépüléséhez és végső soron a közös, együttesen töltött idő híján és a közös élmények híján a család széteséséhez vezethet, pedig t udnunk kell, hogy minden társadalom alapsejtje a család. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi, kereszténydemokraták a szabad vasárnappal azt akartuk elérni, hogy a politika centrumába újra a családok kerüljenek. Ha a politika magára hagyja az európai kultúra ala pegységét, a családot, akkor abból nagy baj lesz. (10.40) Sok energiát, de úgy látszik, mégsem eleget vagy nem jól mozgósítottunk annak érdekében, hogy világossá tegyük: a családok támogatása, a szabadság és a szabad vasárnap elismerése nem áll ellentétben egymással. Szembeállításuk csak egy ravasz trükk, amit le kell leplezni annak érdekében, hogy őszintén és jó lelkiismerettel kiállhassunk a családok és a keresztény értékek mellett. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Be kell vallanom, hogy egy év alatt nem siker ült a ravasz trükköt kellő mélységében lelepleznünk, s így a velünk szembenállók elérték, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalma az embereket Magyarországon továbbra is megossza. (Bangóné Borbély Ildikó: Az emberek kétharmada utálta, képviselő úr.) Sokan úg y gondolják, hogy az individuális szabadságjogaik vannak korlátozva azáltal, hogy első lépésben a kereskedelmi dolgozókkal szolidárisak vagyunk a vasárnapi munkavégzés tekintetében. (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Pedig a szolidaritás visszahatott volna. Sajn álom, hogy a magyar társadalom vonatkozásában nem tudtunk eléggé rávilágítani arra, hogy vannak olyan dolgok, amelyek pénzben nem mérhetőek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nézzük, mi a tanulság ebből a jövőre nézve! Semmiképpen nem az, hogy feladjuk keresztén ydemokrata eszméinket, hanem sokkal inkább, hogy ráébresszük az embereket arra, hogy a szolidaritás, vagyis az áldozat nélkül nincs társadalmi előrelépés; ráébresszük az embereket arra, hogy a szekularizált világunkban a gazdaság fiktív szereplői megfoszto tták az embert önérzetétől, megalázták, és elvették a tisztességbe vetett hitét. Az így kialakult világban az emberek jelentős része demoralizálódott; csak az aranyborjú számít, újra azt imádják, sőt ez lett az emberi teljesítmény egyetlen értékmérője, vag yis azt akarják elhitetni, hogy a pénzed mennyisége mutatja meg, hogy ki vagy, mennyit érsz. Pedig ez nem így van. A fentiek következménye az lett, hogy az úgynevezett modern ember szükségletei kielégítésének olyan mértékű rabja lett, hogy már az utódlásró l is egyre kevésbé gondoskodik, mondván: a gyermek időt, energiát és pénzt von el tőle. Az önzés miatt az úgynevezett civilizált világunk lélekszámilag zsugorodik, ami ahhoz vezet, hogy bár rendkívül gazdag, de napról napra mégis egyre gyengül.
