Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1584 Tisztelt Képviselőtársai m! A programnak nem ennek kellene lennie. A programnak azonnali fizetésemelésnek kellene lennie és az egészségügyre fordított legalább 600 milliárdnak. Ha ez lenne a program, akkor nem kellene erről itt beszélnem. Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a figy elmüket. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, Tukacs képviselő úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Öné a szó, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm s zépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Egy szocialista párti képviselőtől egészségügy területén szolidaritásról szónoklatot hallani, hogy úgy mondjam, elég élénk élményeket hoz elő mindenkiből. Ön arról beszélt, hogy társadalmi szinte n mennyire fontos a szolidaritás az egészségügy kapcsán. De ki volt az az egyetlen koalíció Magyarországon a rendszerváltás után, amely fel akarta rúgni ezt a társadalmi szolidaritást több eszközzel is? Egyrészről az egészségügyben a privatizációval, a kis zervezéssel, hogy a HospInvestnek adtak át kórházakat, hogy többbiztosítós modellről beszéltek. Arról beszéltek, hogy aki a kórházban fekszik, mert beteg, mert ott kell lennie, annak mindennap pénzt kell fizetni azért, hogy ott feküdjön a kórházban, kórhá zi napdíjként. (Dr. Józsa István: Most meg be sem mehet!) Mi más lenne a szolidaritás elvének a legalapvetőbb felrúgása, mint az, amit az MSZP és az SZDSZ csinált? Nem tudom, önök találtáke ki és vitték véghez, vagy pedig az SZDSZ zsarolta önöket, és azér t kellett akkor az MSZPSZDSZkormánynak véghez vinni. Ön itt feláll és szolidaritásról beszél, de miért nem beszélt a frakcióülésen vagy a koalíciós partnernek akkor, amikor minden, akár fiatal, akár középkorú, akár idős beteg embertől mindennap pénzt aka rtak szedni? Ön nagyon szépen elmondta, hogy mi lenne a szolidaritás elve, hogy mindenki járulékot fizet, és amikor bekerül a kórházba, akkor ezeket a közszolgáltatásokat igénybe veszi - de ehhez hogy jön össze az, hogy önök napidíjat akartak bevezetni? Ez pontosan ennek a szolidaritási elvnek a tagadása. Ön itt feláll és szónokol nekünk, mintha egy egyetemi katedráról beszélne egyetemi hallgatóknak, hogy mi is az a szolidaritás elve (Tukacs István: Ez a viszonyunk, államtitkár úr! Helyes!) , és amikor meg i tt ültek a bársonyszékekben, akkor pont ennek az ellenkezőjét cselekedték. Magánosítottak: akinek van pénze, az majd olyan biztosítóba megy, olyan csomagot választ, és majd kap ellátást; akinek meg nincs pénze, annak a rokonai talán összedobják a napidíjat , de amúgy ne számítson semmi jóra. És önök ezt a fajta társadalmi különbségtételt, a szolidaritás felrúgását törvényi formába öntötték volna ezekkel az intézkedésekkel. Ami a párbeszédet illeti a szakmai képviselőkkel, akikkel mi folyamatosan, azt is mond hatnám, hétről hétre, de lehet, hogy két hétről két hétre leülünk és tárgyalunk, az egy nem rövid lista, tisztelt képviselő úr. Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, Mentődolgozók Önálló Szaks zervezete, Magyar Kórházszövetség, Magyar Orvosi Kamara, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Magyar Gyógyszerészi Kamara, Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség vagy egyes szakkérdésekben az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsé ge, az Országos Alapellátási Szövetség, Magyar Rezidens Szövetség, és még nyilván tudnám sorolni, hogy kik azok, akikkel időről időre, hétről hétre, hónapról hónapra leülünk, és akikkel például legutóbb február 12én a munka- és pihenőidőszabályozásban me g is tudtunk állapodni. Bízunk benne, hogy minél hamarabb megtaláljuk a jogi megoldását annak, hogy le is üljünk, és ne csak megállapodásban, hanem egy részkollektívszerződésben is megjelenítődjenek azok a célok, amelyekről megállapodtak az ágazati képvis elők és a kormányzat képviselői. S még sorolhatnám azokat a különböző lépéseinket is, amelyek az egyéni szolidaritás terén, az ágazatban dolgozókkal való szolidaritás terén történtek. Hiszen 20122013ban egy kétéves béremelési programmal pontosan ott nyit ottunk, ott indítottunk, ahol az egészségügyben dolgozókat kellett jobb munkakörülményekhez segíteni. Nyilván az 500 milliárd forintos fejlesztési csomag is
