Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 11. hétfő (140. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1573 természetvédelmi területeknél figyeljen oda arra, hogy ezek a természeti értékek megőrzésre kerüljenek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Ander Balázs képviselő úr következik, a Jobbik képviselője: „Vasútépítés, avagy a kormányközeli oligarchák másik kedvenc fejőstehene” címmel. Tessék! ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik részéről már nagyon sokszor kifejtettük abbéli véleményünket, meggyőződésünket, hogy a kö zlekedési módok közül a vasútnak kiemelkedő a szerepe, hiszen költséghatékonyabb, energiatakarékosabb, biztonságosabb, mint mondjuk, a közúti árufuvarozás vagy személyszállítás. Már csak azért is szükség van a vasútra, mert nélküle még nagyobb lenne a már az amúgy is túlterhelt közutakra zúduló kamionok áradata. A vasút a hőskorától kezdve óriási hatással van a gazdaságra és a társadalomra, tehát a fejlesztése szükségszerű, de annak hatékonysága egyáltalán nem mellékes. Márpedig rossz referenciából sajnos v an elég Magyarországon, gondoljunk csak a végtelen történetnek tűnő, elképesztően drágán és elképesztően botrányos körülmények között épülő esztergomi vonalra, vagy a szintén nem makulátlan LepsénySzántód szakasz körüli hibákra, anomáliákra! És máris itt a délbalatoni vonal fejlesztéséhez kapcsolódó legújabb vasúti botrány, hiszen jó gavallér módjára majd’ 25 milliárd forinttal megtoldották az eredetileg tervezett számlát, amivel nem lenne semmi probléma, ha a saját zsebük terhére tennék, csakhogy Szántód és Balatonszentgyörgy között nem magánerős beruházás történik. Persze, lassan megszokjuk, de nyilván elfogadni soha nem fogjuk: ha a vasútépítésben is remeklő, a nemzet gázszerelőjének az érdekei úgy kívánják, akkor a közpénz nem számít, dőlhet a lóvé, ha dd gyarapodjék a pártkedvenc oligarcha! Mindezt akkor, amikor a latinamerikai bérkülönbségek a vasútnál is pofátlan magasságokba szárnyaltak: míg egyesek a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataikra támaszkodva fejőstehenet látnak a vasútépítésekben is, és busás profitot vágnak zsebre onnan is, addig másoktól viszont ilyen üzenetet kapok, idézem: „Tiszteletem! Ha esetleg érdekelné, hogy mi megy még a MÁVnál, kérem, holnap, ha az ideje engedi, látogasson el a barcsi állomásra, ahol láthatná, hogy nettó 76 e zer forintért hogy cserélünk betonaljat a XXI. században: kézzel, villával, csákánnyal, gépesítés nélkül, majd’ 300 kilós betonaljakat négyen, kézzel hurcolva, reggel nyolctól délután három óráig, mindenféle védőital, munkaruha, járandóság nélkül.” - eddig az üzenet. Mindezek mellett pedig elvárnák a tisztelt kormánypárt részéről, hogy holnap, azaz a keddi szavazás során fejbólintó Jánosként igent mondjunk a 85 százalékban kínai hitelből megvalósítandó BudapestBelgrád vasútvonal 166 kilométeres hazai szaka szának 500 milliárd forintba kerülő felújítására. Kamatokkal terhelten 100 ezer forint újabb adósságot raknának a csecsemőtől az aggastyánig minden magyar nyakába. A beruházás amúgy is brutálisan felülárazottnak tűnik, hiszen pirulás nélkül elég nehéz lenn e bemagyarázniuk, hogy a tükörsima alföldi részeken miért is kerül 3 milliárd forintba egyetlen kilométer - mi soknak találjuk ezt egy kicsit , vagy követve az M6os autópályánál már megismert jóféle szocialista hagyományokat, talán majd összekotorják a f öldet, hogy a vakondtúrásnak is beillő halmok alá végezetül alagutat fúrjanak. Ráadásul semmiféle garanciát nem látunk abban, hogy a most hangoztatott 500 milliárd 500, s nem 600 vagy 700 milliárd lesz a végén. Amilyen mohók a nagyra nőtt fideszes kisgömbö cök, ezen sem csodálkoznánk. Természetesen örülnénk annak, ha hazánk lenne a Kelet lándzsahegye, örülnénk annak is, ha Magyarország a Kína és KözépEurópa közötti együttműködés regionális központjává válhatna, szívesen vennénk, ha rajtunk keresztül vezetne az új selyemút. Elismerjük, hogy a gazdasági, társadalmi kapcsolatok tekintetében a balkáni vasútvonal fejlesztése rendkívül fontos európai érdek, olyan, mint a Rail Baltica északon, de amíg a költségvetés éves szinten a vasúti pályahálózat működtetésére, valamint a személyszállítási közszolgáltatások költségtérítésére, tehát a MÁVra
