Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 4. hétfő (139. szám) - Napirend utáni felszólalók: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1460 Köszönöm, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Meddig még?” címmel. Öné a szó, ötperces időkere tben. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországot kétségkívül leginkább a demográfiai katasztrófahelyzet és a kivándorlás elképesztő hatásai sújtják, melyek lassan a gazdaság minden szegmensében megjelennek. A kérdés az, hogy előbb vagy utóbb. Tehát először a társadalombiztosítás fog megroppanni vagy éppen maga az a nyugdíjrendszer, amelynek a jövőjéről hosszas szakviták folynak, de akkor sem lehet megjósolni, hogy meddig bírja azt az egyoldalú terhelést, ami éri. Éppen ezért látható lenne , hogy elképesztő szükségességű saját erőforrásokból felpörgetni a gazdaságot, lassítani a kivándorlást, lehetővé tenni a vágyott gyermekek világra jövetelét, ehhez pedig egy otthonteremtési programon keresztül lehetne talán a legkönnyebben el indulni. Éppen ezért fájó az, hogy két éve nagyjából, második éve civil kezdeményezésre otthonteremtés és lakásépítések kapcsán rendszeres találkozók folynak a parlamenten belül is, a civil meghívó fél pedig minden alkalommal továbbította meghívóját a korm ánypárti képviselőtársak számára is, akik a legutóbbi alkalmat kivéve egyetlenegyszer sem tisztelték meg jelenlétükkel ezen nagyon fontos eseményt. Örülünk a kormányzati elmozdulásnak, hiszen talán a CSOK kiterjesztése, bár elnagyolt és aránytalan kiterjes ztése is a jele annak, hogy kezdik felfogni, miről is szól ez a problémakör valójában, azt láthatjuk, hogy a holnapi napon végre ezen összpárti egyeztetésre a Parlament falain belül is sor kerülhet, és végre itt is teret kaphat ez a nagyon fontos téma, de a CSOK kiterjesztése mentén még mindig elképesztő aránytalanságokat látunk. Nemcsak a NOKra, CSOKra és az összes hasonló elképzelésre, de tulajdonképpen minden kormányzati felvetésre igaz, hogy azt erőltetik, hogy a magyar emberek mindenképpen új építésű ingatlanokat, új lakásokat szerezzenek, miközben látható, hogy - a KSH szerinti átlagfizetéseket illető adatokból kitűnő módon - nem ez a tipikus magyar átlag és nem ez a tipikus magyarországi élethelyzet. Hiszen a CSOKot igénylők, az ezzel kapcsolatban érdeklődők túlnyomó része, mintegy 90 százaléka egész egyszerűen nem kíváncsi új ingatlanra, pontosabban kíváncsi lenne, de nincs erre tartaléka, nincs erőforrása. Sokkal életszerűbb a használtlakásvásárlás, a bővítés és a felújítás. Éppen ezért, ha már az építőiparon keresztül kívánna egy tőkeinjekciót adni Magyarország kormánya, akkor látni kéne azt, hogy bár az építőiparba invesztált pénznek óriási multiplikátor hatása van a gazdaságra nézve, az is bizonyított, hogy mindez nem a stadion és nem az út, hanem a lakó- és kereskedelmi ingatlanok esetében a leginkább kiterjedt, és a CSOK ennek megfelelően lehetett volna kitalálva, hiszen ha a használt lakásra kiterjesztenék, akkor az itteni felújítások esetén csak a nyílászárók és fűtéskorszerűsítések kivit elezése során már ezen kettő magával húzná a többi szakipart is, ennek megfelelően pedig multiplikátor hatása mindennek azért lehetne kiterjedt, hiszen itt az új építésűhöz képest még talán magasabb a munkadíj aránya, mint a bevont anyag költsége. De a bev ont anyagon keresztül is a történelmi magyar építőipar, annak beszállító hálózatának újraindítása, a termelőkapacitás újraindítása esetében igenis mérhető hatások jelentkeznének, hiszen ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy az összes CSOKképes ingatlan esetében igénybe veszik magyar családok a támogatást, minden ilyen érintett lakásba egy vágyott gyermek világra jöhet, akkor is azt látjuk, hogy összesen 6, azaz hatezer ingatlan alkalmas minderre 2017 végéig. Látható tehát, hogy az élve születések számána k robbanásszerű emelkedését nem innen kell várni, nem ettől kell várni. Ugyanakkor, ha egy állami hátterű bérlakásépítési program indulna a Jobbik programjának megfelelően, azt látjuk, hogy mindez akár a Várba költözés felbecsült költségeinek töredékéből i s elindítható volna. Egy olyan nemzetmentő projektre gondolunk itt, amely valóban több tízezer magyar gyermeket hozhatna hosszú távon Magyarországon olyan szinten, hogy magyar családokat tarthatna itthon, lassítva a kivándorlást, a vágyott gyermekek világr a jöhetnének, és eljuthatnánk végre oda, hogy az éves szinten 4142 ezer igényelt új építésű ingatlanhoz képest - most ugye,