Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 16. kedd (128. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
126 ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni. Öné a szó, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok sikert kívánok önöknek ehhez a nemzeti konzultációhoz. Ezt talán 2010 előtt is megtehették volna, mielőbb a Jobbik bekerü lt a parlamentbe, hogy tisztába kerüljenek azzal, pontosan milyen problémák vannak az egészségügyben, s akkor talán látnák, hogy az elmúlt öt év intézkedései a problémák egyenkénti megoldását, ennek a helyzetnek részleteiben és egészében is a javítását cél ozták. Ami például a forráskivonásforrástöbblet kérdéskörét érinti: tisztelt képviselő úr, ön is nyilván olvasta vagy olvashatja az OECDnek azokat az országjelentéseit, amelyekben az egészségügyre, az oktatásügyre, az innovációra külön fókuszál, külö n kitér. Ezekben egyértelművé teszi, hogy míg a 2010 előtti időszak valóban a forráskivonás időszaka volt, a jelenleg a parlamenttől távol lévő szocialisták időszaka - 2,3 százalékos kivonásról beszél a GyurcsányBajnaikabinet utolsó éveiben , mára viszo nt nemcsak hogy lelassult, nemcsak hogy megállt ez a folyamat, hanem a FideszKDNP kormányzati időszakában ha kismértékben is, de növekedtek az egészségügyi források. Az OECDt nyilván nem vádolhatja azzal, hogy egy kormányzati fiókszerv lenne, amellyel az ért társalgunk, mert a saját véleményünket visszhangozza, mert sok tekintetben kritikát fogalmaz meg Magyarországgal kapcsolatban, bizonyos részkérdésekben az egészségügyben is megfogalmazza ezt, egész pontosan az egészségügyi költések belső szerkezeténél, hogy a betegek a gyógyszerárakban milyen magas összeget fizetnek, hiszen a gyógyszerárak az európai közös piac miatt hasonló szinten vannak, mint a nyugateurópai országokban, míg az egészségügyi dolgozók fizetése nincs azon a szinten, mint a nyugateuróp ai országokban. Itt például kritizálja vagy felhívja a figyelmet egy problémára Magyarországgal kapcsolatban az OECD, de amikor a teljes költésről van szó, arról, hogy most kevesebb vagy több az, amit az egészségügyre költünk, akkor viszont egyértelműen el ismeri, hogy ez a kormányzat megállította a forráskivonást az egészségügyből, sőt forrástöbbletet tudott elérni. Ennek része az, amit ön is és a már távol lévő LMPs képviselőtársa is elfelejt elmondani, hogy ez a kormány 201213ban, amikor már elkezdett a magyar gazdaság beindulni, amikor a magyar reformok működése következtében már volt annyi pénz a költségvetésben, hogy tudjunk adni, akkor az egészségügyben dolgozóknak is, annak a 95 ezer embernek, aki orvosként, ápolóként vagy más módon az egészségügyb en dolgozik, nekik kínáltunk béremelést. Ez 27 százalék volt, és körülbelül 75 milliárd forintnyi összeg. Ez 75 milliárd forint volt, a kórházi adósságrendezés pedig 60 milliárd forint. Tehát nagy összegekről van szó itt egyes részeiben is, amikor az egész ségügy helyzetén bármilyen módon kívánunk javítani. Azért mondom ezeket, mert ezek mögött az OECDszámok mögött, amiket önöknek itt is elmondunk és máshol is, konkrét kormányzati döntések, konkrét intézkedések, konkrét költségvetési vállalások vannak, mert igenis fontosnak tartjuk, hogy az egészségügy egyrészről ne legyen üzlet, másrészről minél magasabb színvonalú ellátást kapjon mindenki. Ezért pörgettük fel és ezért csoportosítottunk minél több Széchenyitervből való uniós fejlesztést is az egészségügy t erületére, hogy ott javuljon a kórházak állapota, és a betegek méltó körülmények közé mehessenek. Ön is, amikor ezeken a konzultációkon jár vagy a vidéki kórházakat meglátogatja - bízom benne, hogy ön is minél több helyen jár , láthatja, hogy melyek azok a kórházi szárnyak, amelyek az elmúlt években újultak meg. Már tegnap is elmondtam, de ma is elismétlem, volt olyan kórház, ahol a felújítás során olyan gép helyett vásároltak újat, amely negyven éve volt szolgálatban abban a kórházban. Nem öt éve, nem tíz éve, nem nyolc éve, nem tizenöt éve, hanem negyven éve volt abban a kórházban, és most volt először arra pénz, hogy ezeket a gépeket korszerűbbekre cseréljék. Óriási az a feladat, óriási az a
