Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 29. kedd (137. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
1244 megindító vagy éppen időhiány miatt császározó orvosok. Erre a problémára és erre az állapotra hívta fel a figyelmet nagyjából 300, ilyen és ehhez hasonló helyzetekk el szembesülő ember, akik március 20án Budapesten „Más állapotot a szülészetben!” elnevezésű figyelemfelhívó sétán vettek részt. A kezdeményező a „Rózsák forradalma” nevű szervezet volt, amely ezzel párhuzamosan Székesfehérváron, Szegeden, illetve Debrece nben is megmozdulást szervezett. A civil kezdeményezés mellett több művész, köztük Szabó T. Anna, Dragomán György és Rutkai Bori is kiállt, de ami fontos: szakmai szervezetek és szülészorvosok egy jó része nyílt levélben támogatta a változást, mert egyben biztosak lehetünk: változás kell. Az elmúlt hetekben az összefogás közösségi médiaoldalán több száz anyuka osztotta meg sajnálatosan saját negatív élményeit a szüléssel, a születéssel kapcsolatosan, látható tehát, hogy a szülőszobai - zárójelesen mondjuk: - erőszak nem válogat. Nem a szegényebb rétegeket érintő jelenség, hanem egy rendszerhiba, ami egyébként mérnököket, pszichológusokat, fodrászokat, de munkanélkülieket egyaránt érint a szülőszobán. Ezért is fordulok önökhöz, tisztelt képviselőtársaim, mert úgy vélem, hogy a rendszerhiba kiküszöbölésére csak a rendszert igazán alakító tényezőnek, azaz az Országgyűlésnek van ráhatása, és csak az Országgyűlés képes erre. Hogy a háttérben mi húzódik meg, érdemes felidézni néhány olyan, a rendszert érintő számad atot, amelyben jól látszik, hogy Magyarországon komoly kihívás van ezen a téren. A WHO kritériumrendszere alapján Magyarországon „bababarát kórház” minősítéssel csupán 14 kórház működik, közülük Budapesten csak egyetlenegy, a Szent István Kórház, pedig a s zempontrendszer nem vár el lehetetlent: például annyit kell biztosítani, hogy a szülés után az első háborítatlan órát a gyermekkel tölthesse az anya, segítsék a kisbaba mellre helyezését, és három óránál hosszabb időre sohase válasszák el az édesanyjától. Megfelelő anyagi és megfelelő jogi támogatással természetesen ez a helyzet is javulhatna. Az ügyben természetesen nem gonosz orvosokról, szülésznőkről van szó, sőt ellenkezőleg, nagyon is rátermett, nagyon is lelkes szakdolgozókról, azonban maga a rendszer hiányosságokat és rossz berögződéseket tartalmaz. A jelenlegi szabályozás és finanszírozási rendszer szinte ellehetetleníti az orvosi tevékenységet, az esetleg műhibaperektől való félelem miatt olyan kockázatminimalizálásra kényszerülnek a doktorok, amely miatt Magyarországon több kórházban is évek óta már 50 százalék fölötti a császármetszések aránya, így mennek tutira az orvosok. Összehasonlításképpen: a WHO nemzetközi szervezet felmérése szerint az esetek 1015 százalékában lenne szükség császármetszésr e, orvosilag tehát ennyi lenne indokolt az országban, ezzel szemben a fejlettebb nyugati országokban 3050 százalékos ez a statisztika, egyébként is azt láthatjuk mögötte, hogy a nyugati társadalomban egyre gyakoribb a császármetszések aránya, és hogy egyé bként Magyarország is felülről súrolja ezt a képzeletbeli plafont, Magyarországon a 2015ös statisztika 39 százalékot mutat. (20.10) Érdemes a hazai adatokba annyiban is belemenni, hogy 1990ben összesen 10 százalék volt a császármetszések aránya a születé seken belül, 2000ben ez 20 százalékra emelkedett, és most, mint mondtam, 2015ben már 39 százaléknál tartunk. Intézményi rekorderként a budapesti Honvédkórház 55 százalékkal, 5155 százalékkal a Semmelweis Egyetem, illetve a Péterfy Sándor Utcai Kórház sz intén úgymond vezeti ezt a listát. Meglepő, hogy a lista legalja, azaz ahol a legkevesebb császármetszés történik, az Kazincbarcika, 11 százalék, illetve a FelsőSzabolcsi Kórházban 22 százalék. Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, annyi teljesen jól l átszik, hogy szükséges átgondolni a szabályozást azért, hogy az orvosilag indokolatlan császármetszéseket vissza lehessen szorítani, hogy egy emberségesebb szülészetet tudjunk megteremteni, ahol az anya, a gyermek, de nemcsak rájuk koncentrálunk, hanem mag uk az orvosok, az egészségügyi dolgozók is méltósággal, illetve örömmel tudják ezeket az órákat eltölteni, és mindezek mellett a legnagyobb biztonságban tudnak dolgozni.
