Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 16. kedd (128. szám) - Napirend előtti felszólalók: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
120 ELNÖK : (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlé s tavaszi ülésszakának 2. ülésnapját megnyitom . Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Mirkóczki Ádám és Gelencsér Attila jegyző urak lesznek segítségemre. Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Napirend előtti felszólalók: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalás ra jelentkezett Ikotity István képviselő úr, LMPképviselőcsoport: „Mikor vesz végre tudomást a kormány az egészségügy egyre súlyosabb válságáró l?” címmel. Megadom a szót, képviselő úr. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A magyar egészségügy válságáról mára csak a kormány nem hajlandó tudomást venni. A problémákkal nap mint nap szembesülnek az intézményvezetők, az egészségügyi dolgozók, a betegek és az egyszerű újságolvasók is. Naponta jelennek meg a hírek felmondó orvosokról, összeomló osztályokról és az elvándorló egészségügyi dolgozók egyre nagyobb számáról, de a kormány még mindig úgy tesz, mintha minden rendben lenne, sőt rohamos fejlődésen menne keresztül az egészségügy. Az egészségügy egyre súlyosabb válsága elsősorban annak köszönhető, hogy a kormánynak az elmúlt öt évben csupán két célja volt itt: fenntartani a működőképesség látszatát és párhuzamosan a lehető legtöbb pénzt kivonni a területről. Valódi egészségügyi program és koncepció soha nem volt, csak a túlélés és a problémák szőnyeg alá söprése. A kormány sokadszorra ígéri meg a béremelést, és sokadszorra veri át az egészségügyi dol gozókat. A kivándorlást legalább lassítani tudó általános, mindenkire kiterjedő alapbéremelés pedig még mindig várat magára. Eddig csak az egészségügyi dolgozók egyegy kisebb csoportja kapott bérkiegészítést, pótlékot, ösztöndíjat, de ezek a pótcselekvése k csupán azt támasztják alá, hogy a kormány nem megoldani, csak elfedni akarja az egészségügy problémáit, ráadásul bérfeszültséget keltve egymásnak ugrasztja a szereplőket. A mi álláspontunk szerint olyan fizetésekre van szükség, amelyekért megéri a hazai egészségügyben munkát vállalni, ehhez legalább 50 százalékkal emelni kell az alapbéreket. De önök mintha nem vennék észre, hogy ezrével döntenek orvosok a kivándorlás mellett. Idén is megmaradtak az ígérgetésnél és az átverésnél. Legutóbb február elején de rült ki, hogy a szakorvosoknak és ápolóknak nem érkezett meg az idei évtől megígért magasabb fizetés, pedig nagyon veszélyes játékot játszanak, hiszen egy idő után senki sem fog hinni az önök újabb ígérgetésének, és akkor a világ összes pénzével sem tudják majd megállítani a kivándorlást. Az alacsonyan tartott fizetésekkel a kormány életben tartja a hálapénzt, amely az egész rendszert igazságtalanná teszi, és elfogadhatatlan különbségeket okoz az ellátás színvonalában. Ráadásul, ha a kormánynak valóban font os lenne a családok és a gyermekvállalás támogatása, akkor nem engedné, hogy egy szülés súlyos százezrekbe kerüljön mindenkinek, a befizetett járulékon túl természetesen. A kormány az elmúlt öt évben a kórházi adósságok rendezését is csupán kampányeszközké nt használta. Büszkén hirdetik mindenhol, hogy 60 milliárd forintot fordítottak az egészségügyre, de nem beszélnek arról, hogy továbbra is 42 milliárd forint az adóssága az intézményeknek, és nem tettek semmit azért, hogy ez az adósság ne termelődjön újra. De a kormánynak ez vélhetően nem is célja, szándékosan tartják fenn a forráshiányos helyzetet, hogy a kórházak az önkormányzatokhoz hasonlóan rá legyenek utalva a kormány központi jóakaratára.
