Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 21. hétfő (136. szám) - Napirend utáni felszólalók: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
1127 Köszönöm szépen, képviselő úr. „Ha Hóman Bálint megítélésekor az egész életpályát kell figyelembe vennünk, akkor tegyünk így Nagy Imre esetében is” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Szávay István képviselő úr. SZÁVAY ISTVÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A pártállam bukása után 26 évvel még mindig viták folyhatnak Magyarországon arról, hogy el kelle takarítani köztereinkről, közintézményeink homlokzatáról az emberi történelem leggyilkosabb ideológiája, a kommunizmus létrejöttét és működését segítő személyek neveit. Szegeden ez már megtör tént, hiszen már nem viseli a kommunista rendőrgyilkos, Ságvári Endre nevét az egyetem gyakorló gimnáziuma. Büszke vagyok arra, hogy ehhez az átnevezéshez személyes fellépésem is hozzájárult. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Dunai Mónika, aki egyedü l itt van! Viszont az önök polgári Magyarországába sajnos a mai napig is belefér az, hogy egy kommunista tömeggyilkosról, az ÁVHt létrehozó Rajk Lászlóról Budapesten felsőoktatási szakkollégium legyen elnevezve; belefér az, hogy a kegyetlen kádári megtorl ást is keveslő Biszku Béla két, azaz kettő év felfüggesztett börtönbüntetést kapott nemzetellenes rémtetteiért. (15.30) A többi kommunista bűnös elszámoltatásáról, luxusnyugdíjuk megvonásáról, az ügynökakták nyilvánosságra hozataláról és a továbbra is léte ző Szamuely Tibor terek és Vörös Hadsereg utak átnevezéséről már nem is beszélve. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, az olyan kényes kérdésekben sem halad a vörös múlttal való leszámolás, mint Nagy Imre és az ő történelmi szerepe. A 120 éve született Nagy Imré ről társadalmunkban ma egyoldalúan pozitív kép él. Ezt táplálja többek között az MTA állásfoglalása, elfogadhatatlanul egyoldalú állásfoglalása, miszerint, idézem: „Megtisztelve érezheti magát az a közterület, amely nevét viseli.” Ez az állásfoglalás ugyan akkor egyetlen szót sem ejt Nagynak a szovjetunióbeli működéséről és arról, hogy a szovjet terrorszervezet, a Cseka tagja volt; nem beszél Nagy Imrének a második világháború utáni magyar demokratikus kísérlet szétverésében végzett munkájáról, padlássöprő, begyűjtési miniszterségéről vagy a magyarországi németek embertelen és brutális kitelepítése során végzett tevékenységéről; csak a magyarországi kommunista rendszer megreformálására tett kísérleteiről szól, pedig életpályájának ezek a tények is elválasztha tatlan részei. Tisztelt Képviselőtársam! Mondjuk ki, Nagy Imre ízigvérig kommunista volt, így célja is pontosan ugyanaz volt, mint elvbarátainak: a magyar társadalom totális átalakítása, a szovjet modell szolgai lemásolása, csak Rákosihoz képest valamenny ivel lassabban. A Tildykormány belügyminisztereként ő nyújtotta be a magyarországi német nyelvű lakosság kollektív bűnösségén alapuló áttelepítési rendeletet, amelynek következtében brutális, a zsidóság deportálására emlékeztető módon fosztottak ki és üld öztek el ősei földjéről több mint 200 ezer magyarországi németet. Bár a belügyminiszteri posztot 70 évvel ezelőtt, 1946. március 18án át kellett adnia a jó elvtársának, Rajk Lászlónak, bukását követően megtarthatta képviselői mandátumát, és nagy elánnal v etette bele magát a demokratikus politikai erők, különösen a Kisgazdapárt szétverésébe. A fordulat évében, 1948ban kinevezték a Közgazdaságtudományi Egyetem Agrárpolitikai Tanszékének vezetőjévé, 1950ben így levelező, 1952ben pedig már rendes tagjai kö zé is megválasztotta politikai utasításra a Magyar Tudományos Akadémia, természetesen annak ellenére, hogy a tagság egyetlen kritériumát teljesítette volna. Nagy Imre ugyanis a mai viszonyok között nyolc általánost, fél év gimnáziumot és egy év kereskedelm i iskolát végzett. Három agrártudományi munkájának kétes értéke is csupán abban mérhető, hogy orosznyelvtudása miatt ő tudta a legaktuálisabb Sztálinidézetekkel telepakolni a publikációit. Életében összesen három könyve jelent meg, amelyek közül egy poli tikai beszédeit tartalmazta. A kérdés mindezek után csupán az, hogy
