Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 15. hétfő (127. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
110 magával ragadta, hogy ezentúl munkásságát ennek szentel te, a magyar nyelvterület minden részét, minden táját végigjárta, és gyűjtötte ezeket a szinte apokrif imádságoknak nevezhető alkotásokat, népi alkotásokat. Szerencséje volt, a maga elmondása szerint és néprajzzal foglalkozó emberek szerint is szerencsének tekinthető az, hogy szinte az utolsó pillanatban, 1968ban, ami után a falusi élet gyökeres megváltozása következett, még ebben az időszakban találkozott ezzel a műfajjal, ezekkel a népi művekkel, ezekkel a népi imádságokkal, mielőtt a faluban az élet ann yira megváltozott volna, hogy már nem számított a hagyományőrzés, már nem terjedtek szájról szájra, anyáról leányra, apáról fiúra ezek az imádságok. És ha ő ezt a munkáját nem kezdi el, akkor valószínűleg ezek feledésbe is merültek volna, és nagyon jól tud juk, hogy mekkora jelentőségű gyűjtések és mekkora jelentőségű népi hagyományok azok, amelyeket neki köszönhetően az utókor megismerhet. Esetleg ezeket a hagyományokat újraélesztheti, ezeket az imákat újratanulhatja, és ezzel akár magához a Megváltóhoz vag y magához Istenhez is közelebb kerülhet. 1980ban összefoglalta művét, illetve egyéb kutatók műveit, kutatásait, és Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét, ami nélkül szegényebbek lennénk, és ami nélkül ez a jelentős népi kulturális szelet , ez a jelentős érték elveszne, és nem lenne megismerhető az utókor számára. Önmagát szerencsésnek tartotta, önmagát hívő embernek tartotta, önmagát kitartónak gondolhatta, illetve mi annak is gondoljuk. Munkáját nagyra becsüljük. Gondoljunk csak bele abba , hogy 1968ban, amikor még a kommunizmus tombolt, akkor kezdett el egy ilyen műfajjal foglalkozni, a népi archaikus imádságokkal, a népi hitélettel, illetve a Máriakultusszal. Mi már a mai világban bele sem tudunk gondolni abba, hogy milyen ellenállásba ütközhetett. Sokszor titokban kellett végeznie a munkáját, azért, hogy mi és utódaink ezeket az értékeket megismerhessük, megismerhessék. Magánéletében is példamutató volt, kulturális munkássága mellett másik fontos hivatásának az anyaságot tartotta. Úgy g ondolta, hogy egy nőnek kötelessége gyermeket szülni, gyermekeket felnevelni, és ezt nemcsak szavakban vallotta, hanem életével is bizonyította: négy gyermeket nevelt fel tisztességben, négy gyermeknek adott életet, négy gyermeket indított el az élet útján . Négy értékes emberrel növelte hazánk polgárai számát. Fontos rá emlékeznünk, így a halála után egy évvel is, fontos munkásságát megismernünk, példaként állhat előttünk hagyománytiszteletben, hagyományaink tiszteletében, ősi vallásunk, hagyományos vallásu nk megismerésében, imádságaink megismerésében, hagyományaink ápolásában, továbbadásában és az emlékek őrzésében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bangóné Borbély Ildikó képv iselő asszony: „Mi fáj a magyar családoknak?” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok szó esett ma már a hétvégi pedagógustüntetésről, és a kormánypárt úgy néz ki , mintha nem értené, hogy miért vonultak az utcára a pedagógusok, a szülők és még maguk a diákok is. (20.20) Akkor én szeretném egy olyan vetületből megközelíteni, hogy mi fáj ma a magyar családoknak és legfőképpen a magyar diákoknak a közoktatá sban, mivel jómagunk is személyesen, gyerekeink által is átéljük. 2016. január 16án 54 ezer gyerek írta meg a központi írásbeli felvételit Magyarországon, a középiskolai felvételit, plusz a hatosztályos gimnáziumba és a kilenc évfolyamos gimnáziumba. A pó tfelvételivel együtt 66 ezer kisdiák tett Magyarországon írásbeli felvételit. Ha nem láttam volna személyesen, nem kísérem el a saját gyerekeimet is a felvételire, talán nem is értem meg, hogy ezek
