Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 8. csütörtök (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2011. május 31. és 2011. december 31. közötti üzleti évéről szóló, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti üzleti évéről szóló, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő... - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
991 Az átvitt vagyon, a befizetések, járulékok mértékének megfelelően növelte az állami pillérből származó nyugdíjvárományt. A korábbi szisztéma szerint a vegyes rendszer tagjai a tisztán állami rendszerben lévők nyugdíjának háromnegyedét kapták volna az állami pillérből, a maradékot a magánpillérből. A magánpillér a járulékok negyedével gaz dálkodott, tehát a befektetések sikerességétől függően az innen származó rész lehetett volna a hiányzó egynegyed, annál több vagy akár kevesebb. Az arány természetesen attól is függ, hogy közben az állami rész hogyan változik. A nyugdíjreform során az álla mi nyugdíjrendszerből 25 százalék lett átirányítva magánkezelésbe, de sajnálatos módon a különböző európai uniós és költségvetési szabályok az állami nyugellátást kiegészíteni hivatott elszámolásokat nem engedték beszámítani, pontosabban ezek adósságnövelő tényezőként szerepeltek. Az is fontos elem, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kimutatása szerint 13 év alatt ezeknek a pénztáraknak az átlagos teljesítménye, átlagos reálhozama mínusz 0,2 százalék volt. Ha nincs ez a pénz, ami eddig felhal mozódott a magánpénztáraknál a második pillérben, akkor 2010 végén nem 80 százalék lett volna a GDParányos államadósság, hanem csak 71 százalék. Tisztelt Ház! Összességében elmondhatjuk, és ebben osztom Balogh László államtitkár úr véleményét, a Nyugdíjre form Alap történelmi feladatot hajtott végre, amikor a második pillérben felhalmozott vagyon kezelésére kapott megbízást teljesítette. Ezt a soha nem látott mérvű feladatot az adott, sokszor változó nemzetközi pénzpiaci körülmények között megítélésem szeri nt nagyon precízen, nagyon alaposan, körültekintően hajtotta végre. A végén megmaradt 232 milliárd forintnyi vagyont pedig a törvény előírásainak megfelelően a Nemzeti Vagyonkezelőnek adta át. Összességében tehát pozitív eredményt tudott felmutatni. Kérem, a vitában fontolják meg a fenti szempontokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Ennek ker etében megadom a szót elsőként Tóbiás Józsefnek, aki a pulpitusról mondja el a vezérszónoki felszólalást. TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon az elmúlt évtizedekben egyvalami ben mindig közös állásponton voltak a politikai pártok, az pedig nem más, mint garantálni az időskori létbiztonságot, a tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjrendszert fenntarthatóvá tenni. Ezt az elvet rúgta fel 2010ben a hatalomra került Orbánkormá ny. Álságos az a Fideszmagatartás, amikor a társadalom felé a nemzeti együttműködés rendszeréről akar beszélni, miközben már pontosan tudták, ők nem beszélni akarnak és nem együttműködni akarnak a társadalommal. Ezt tapasztalhatta meg elsősorban az a 3,2 millió ember, akitől önök elvették a magánnyugdíjcélú megtakarításaikat. A tervüket pedig félrevezetések sorozatával vitték véghez. Viszonylag keveset beszélnek a magánnyugdíjpénztárak bedöntésével kapcsolatos döntésük körülményeiről. Persze, hallhattuk, h ogy a nemzetközi helyzet, a nemzetközi gazdasági körülmények, az Európai Unió, hallhattuk azt, hogy gonosz, tőzsdéző pénztárak, biztonságot adó állami nyugdíjak között kell választani. Ma már pontosan tudjuk, hogy mi az igazság. Önök megpróbálták elérni az Európai Unió intézményeinél, hogy a költségvetési hiányba és az államadósságba ne kelljen beleszámítani a pénztáraknak átutalt államháztartási összeget. Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzete a valóságban semmivel nem javult volna, de önöknek a stati sztika kozmetikázása is elegendő lett volna ahhoz, hogy az egyedüli esélyük arra, hogy a választási kampányban vállalt, lényegében egyetlen konkrét választási ígéretüket, az egykulcsos szjat meg tudják valósítani. De tegyük föl a kérdést, mi lett volna, h a az Európai Unió jóváhagyja az önök miniszterelnökének, Orbán Viktornak és Matolcsy Györgynek a kérését. Valószínűleg akkor
