Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 8. csütörtök (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2011. május 31. és 2011. december 31. közötti üzleti évéről szóló, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti üzleti évéről szóló, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő... - TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
987 A magánnyugdíjpénztárak működésük néhány éve alatt a gondtalan nyugdíjas éveikre előtakarékoskodó ügyfeleik pénzét olyan értékpapírokba fektették, mint például Görögország államkötvényei vagy a z EStar vállalat kötvényei. Miután a görög állam közel került a fizetésképtelenséghez, 2012ben a görög államkötvény adósságátstrukturálása miatt kényszerű kötvénycsere meghatározó veszteséget okozott a portfólió ezen részén. Az EStar cég is csőd közeli helyzetbe került, melynek folyományaként a hitelezői megállapodtak a céggel az EStarkötvények részvényekre való cseréjében. Az alapnak mindezek következtében jelentős veszteséget kellett elkönyvelnie, amely azért következett be, mert eredetileg a magánny ugdíjpénztárak felelőtlenül fektették be a magánnyugdíjpénztári befizetéseket. (9.10) Ezzel szemben az alap nem adtavette az eszközöket a magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan, hanem az átvett eszközöket törvényi előírás alapján, minél kedvezőbb feltételek m ellett értékesítette, ezzel elkerülve, hogy az emberek pénzét a legapróbb kockázatnak is kitegye. Mindezt a magánnyugdíjpénztárak díjszabásához képest lényegesen olcsóbban végezte. Az alap működéséhez kapcsolódó költség 1,3 milliárd forint volt, s ennek tö bb mint felét, 0,7 milliárd forintot a tranzakciós illeték megfizetése tette ki, ami számvitelileg ugyan költséget jelent az alap számára, e kiadások azonban az államháztartás bevételeit képezték, vagyis ténylegesen 0,6 milliárd forintot költött a működésé re. Ez nagyságrendileg meg sem közelíti a magánnyugdíjpénztárak működési költségeit, ami 19982011 között összesítve 150 milliárd forintot tett ki. Ez azt jelenti, hogy míg az alap évente kevesebb mint 0,2 milliárd forintba került, addig a nyugdíjpénztárak ennek százszorosát, évente közel 17 milliárd forintot költöttek saját működésükre. Az akkori Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete több vizsgálatban is megállapította, hogy a magánnyugdíjpénztárak gyakran dolgoztak más hasonló tevékenységet végző szervezete kkel - önkéntes nyugdíjpénztárak, befektetésialapkezelők , összehasonlítva meglehetősen magas és a tevékenység alapján nehezen indokolható tagi díjterhelés mellett. A PSZÁF több magánnyugdíjpénztárat is megbírságolt emiatt. Tisztelt Országgyűlés! Érdemes megvizsgálnunk a magánnyugdíjpénztárak átlagos teljesítményét is. A legkézenfekvőbb az állampapírpiaci hozamokkal történő összevetés. 1998 januárja és 2010 decembere között egy átlagos magyar munkavállaló, aki az adott évi KSH szerinti bruttó átlagkereset tel rendelkezik, ha a fenti időszakban végig valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja volt, akkor közel 1,7 millió forintot fizetett be a magánpénztárakba. Ez az összeg a magánnyugdíjpénztári átlaggal számolva 2010 végére átlagosan körülbelül 2,3 millió forint ra gyarapodott. Ezzel szemben, ha ez az átlagos keresetű munkavállaló mindig államkötvényekbe fektette volna a havi magánnyugdíjpénztári tagdíját, akkor az átlagos állampapírpiaci hozamokkal számolva a megtakarítás ma 2,5 millió forintot érne, azaz mintegy 200 ezer forinttal többet. A hozamot tekintve még nagyobb a különbség, 600 ezer forint helyett 800 ezer, vagyis több mint 30 százalék. Tehát összességében elmondható, hogy befektetési, vagyonkezelési szempontból a pénztárak nem mondhatók hatékony befektet ésnek, még az ország legkockázatmentesebb befektetésével, a magyar állampapírral is magasabb hozamot lehetett volna elérni. A befizetők jobban jártak volna egy egyszerű állampapírszámlával. Fennállásuk 13 éve alatt a szektor egésze mínusz 0,2 százalékos re álhozamot termelt a PSZÁF 2011. évi számítása szerint, így tehát aligha számíthattak volna gondtalan nyugdíjasévekre a pénztártagok, mintegy 3 millió ember. Az alap portfóliójában lévő értékpapírok értékesítése, illetve az MNV Zrt. részére történt átadása 2013 végéig lezajlott. 2013 végétől az alap már csak számlapénzeszközökkel rendelkezett, a létrehozásakor megkívánt funkcióját az alap 2014ben betöltötte. További érdemi adósságcsökkentést szolgáló eszközt ezt követően már nem kezelt, így fenntartása oka fogyottá vált. 2015. január 31. napjával meg is szűnt az alap, ekkor a fennálló összes pénzeszköze, 119,7 millió forint átutalásra került a központi költségvetés részére. Az alap működése során újra és újra a média figyelmének középpontjába került, általáb an negatív megvilágításban. Ilyenkor sokszor arra helyezték a hangsúlyt, hogy az alap kezdeti összes, közel 3
