Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
868 Nekünk, magyar örményekne k is számos feladatunk van annak érdekében, hogy helyreálljon a viszony. Ezt az erkölcsi parancsot, ezt a morális kötelezettséget üzenik nekünk az aradi vértanúk, köztük az örménység képviselői. Ne feledjük, hogy Lázár Vilmos és Kiss Ernő mellett a magyaro k oldalán hetvennél is több örmény származású tiszt és 1200 honvéd is részt vett a magyar szabadságharcban. Csak velük, örmény őseinkkel, az aradi hősökkel együtt teljes a magyar történelem, életük és haláluk örök tanulság számunkra. A vértanúk emléke köte lez. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Lukács László György képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Szorult helyzetben az egészségügyi szakképzés” címmel. Megadom a szót 5 perces időkeretben. DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2015. október 2án, azaz múlt hét pénteken tartott egészségügyi szakoktatói konferenciát a Ferenczi Sán dor Egészségügyi Szakközépiskola Miskolcon, ahol vendégül látta az egészségügyi szakképzés - ha úgy tetszik, és így mondjuk - krémjét, méghozzá azokat a szakmai vezetőket, illetve szakoktatókat, valamint a képzőhelyeken, így tehát akár a kórházakban dolgoz ókat is, valamint azokat az iskolában oktató tanárokat, akik a tanácskozás során tapasztalatot cserélhettek, de ami a legfontosabb volt talán, nemcsak tapasztalatot cseréltek, hanem felmérték azokat a gócpontokat, azokat a problémákat, amelyek az egészségü gyi szakképzésben jelenleg vannak. Itt kell megjegyezni, hogy az egészségügyi szakképzés, valamint a tisztában, rendben tartása azért is különösen fontos, mert az egészségügyi szakképzésben részt vevő diákokból kerülnek ki később azok az ápolók, egészségüg yi szakdolgozók, amely szakdolgozók adják a gerincét, amely szakdolgozók adják a derékhadát az egészségügyi ellátásunknak. Ha úgy tetszik, nemcsak az orvosok, de az egészségügyi szakdolgozók nélkül sincs magyar egészségügy, és nincs, aki a betegeket elláss a. Éppen ezért különösen fontos, hogy egy ilyen területen, bár nagyon szakmainak és eldugottnak tűnik a terület, de mégis egy ilyen területen megfelelő problémákat beazonosítsuk és azokra jó választ adjunk. Nos, ez volt a célja ennek a megtartott tanácskoz ásnak, ennek a szakoktatói konferenciának is, ahol a legfőbb megállapítások a következők voltak, amiket ajánlunk a kormány figyelmébe. Ezek azok a pontok, ahol a kormánynak lépnie kell, ahol az egészségügyi szakoktatást, az egészségügyi szakképzést meg kel l újítania. Természetesen itt majd lesznek azért kritikák az állandó újítással kapcsolatosan is. Nézzük tehát sorjában, hogy mik voltak a legfontosabbnak tekinthetők. Az első a krónikus és folyamatos és most már egy kritikus szintet elérő emberierőforráshi ány. Aki az egészségügyet ismeri, annak ez nem újdonság. Most már nemcsak arról van szó, hogy kevés ápoló van, hanem sajnos kevés diák is van, aki az egészségügyi szakképzésben helyezkedik el. A kevés szakdolgozó mellé természetesen az is jár, hogy kevés s zakoktató van, tehát kevés az az ember, aki foglalkozik az egyébként csökkenő számú diákokkal, de mivel gyorsabban csökken a szakoktatók száma, egyre leterheltebb és egyre kevesebb az a szakoktatói gárda, aki egyáltalán demonstrációs helyeken, a kórházakba n, a betegágyak mellett tudja képezni az egészségügyi szakdolgozókat, és a kevés szakoktató most már a rendszer egész működését fenyegeti. Ezen túlmenően a kórházakban, a képzésben dolgozó szakoktatók leterheltsége teljesen nyilvánvaló, hiszen osztályos mu nkát végeznek, s emellett egy mentori, demonstrátori munkát is végeznek, és mellette az ügyeletes feladatokat is ellátják. Tehát gyakorlatilag úgy állnak a betegágy mellett ezek a dolgozók, hogy mellettük még ott kell állni a diákoknak is, és a diákokat fo lyamatosan felügyelve kellene dolgozni. Lassan egyébként tényleg egy kritikus szintet ér el a szakoktatói állomány, s ezért talán nem is biztosított már, vagy még éppen biztosított, de ha a közeljövőben nem lesznek aktuálisan gyors lépések, akkor nem kellő en lesz biztosított a szakképzésben az utánpótlás.