Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt módosító 15. Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
854 legalapvetőbb emberi jogokat, és nem átallotta ezeket akár erőszakos úton is korlátozni, ezeket az emberi szabadságjogokat. Itt érünk el oda, hogy ez az 1950ben elfogadott egyezmény folyamatosan módosul, jegyzőkönyvek születnek ar ról, hogy hogyan módosítják az aláíró államok. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a 15. jegyzőkönyv készült ennek a módosítására. Beszéltünk itt a szubszidiaritás elvéről, ami a preambulumba bekerül, ezt már ki is nyilvánítja, ami egy fontos alapelv, amir ől már beszéltem. Ezen kívül több helyen is módosul az eredeti szöveg. Elsősorban mik módosulnak? Ez a bíróság eljárásával kapcsolatos, az emberi jogi bíróság működésével, a bírák megválasztásával, és ebben a tárgykörben módosít a 15. számú jegyzőkönyv. Ál lamtitkár úr már jelezte az életkormódosítást. Hát, itt éppen egy ellentétes folyamat játszódik le, mint Magyarországon. Magyarországon azt láttuk az elmúlt ciklusban 2010 és ’14 között, hogy a kormánypárt bejelentette, hogy a bíráknak nyugdíjba kell von ulniuk, mint ahogy korábban addig a törvény szerint megvolt a lehetőségük arra, hogy 70 éves korukig dolgozzanak. Ezt változtatta meg a kormány előterjesztése, mégpedig oly módon, hogy amikor a bírák elérik a számukra irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, ak kor kell elmenniük. Ez adott évben a 62. életévet jelentette, tehát egyik pillanatról a másikra 70 évről 62 évre változtatták meg a bírák kötelező nyugdíjazását; és itt hangsúlyozom a kötelező jelleget, tehát nem választható módon, hanem kötelező jelleggel , amely egyébként más foglalkozásoknál nem volt előírva, hanem csak a nyugdíjlehetőség van meg, nem pedig a kötelezettség. Itt pedig jelen pillanatban látszik, hogy Magyarországon úgy értékelik a bírákat, legalábbis a jelenlegi kormányzati többség, hogy 62 éves, illetve majd a későbbiek során 65 éves koruktól ők már igazán nem tudnak dolgozni, nem tudnak jó munkát kifejteni. Nyilván ezért akarták őket elküldeni. Ezzel szemben az látszik, hogy a nemzetközi bíróságon teljesen más a helyzet, hiszen láthatjuk, hogy az új szabály szerint 65 év alatti életkorban nevezik erre a posztra őket. Tehát 65 év alatti életkorúnak kell lenniük abban az időpontban, amikor majd dönt róla a parlament közgyűlése, az Európai Parlament közgyűlése, hogy a három jelölt bírából mely iket fogják megválasztani. És mivel az új szabály szerint kilenc évre szól egy kinevezés, ez azt jelenti, hogy ha valaki éppen a 65. életéve előtt jár néhány nappal, akkor ha ehhez még kilenc évet hozzáadunk, 74 éves koráig töltheti be ezt a tisztséget. Te hát éppen ellentétes folyamat, pontosan azt a szakértelmet, azt a szaktudást, azt az élettapasztalatot próbálják meg megbecsülni, amelyet ezek a bírák a munkájuk során, a korábbi életük során megszereztek, és ezt tudják az emberi jogok érvényesülése érdeké ben érvényesíteni az emberi jogok bíróságán. Én azt gondolnám, hogy Magyarországon is így működik. Nem véletlen volt a korábbi jogszabály, amely lehetőséget adott, de nyilván a politikai érdek az adott pillanatban ezt a Fidesz részéről keresztülhúzta, és e zért kellett leszűkíteni ezt a lehetőséget. Tehát itt most ez nem érvényesül, 65 évtől gyakorlatilag 74 éves korig, a korábbi szabályozás egyébként 70 évben maximalizálta azt az időt, ameddig dolgozhattak. Ezt a 23. cikk (2) bekezdése mondta ki, hogy a bír ák hivatalviselési ideje a 70. életévük betöltésével lejár. A jelenlegi 15. cikkely ezt hatályon kívül helyezi, és most már nincsen időbeli korlátozás a vonatkozásban, hogy meddig tölthetik be a pozíciót. Fontos módosulás még az is, amikor arról dönt ez a 15. cikkely, hogy mi ez az időintervallum, amely ezt a rendkívüli, különleges jogorvoslati lehetőséget, az európai emberi jogi bírósághoz való fordulás lehetőségét megengedi. Ebben a szabályozásváltozásban érzek néminemű veszélyt és kockázatot. Mégpedig el is mondom, és ki is fejtem, hogy miért. Én azt gondolom, hogy az Európai Unió, illetve minden, egyezményt aláíró ország területén egyre - mondjam azt a szót - divatosabb az, hogy igénybe veszik ezt a lehetőséget, hiszen a bíróság nagyon gyakran talál olya n hibát a szerződést aláíró államok igazságszolgáltatásában vagy az állam működésében, amely bizony kártérítést fog jelenteni, amelyet az államnak kell fizetni az állampolgárával vagy esetleg egy másik ország állampolgárával szemben.
