Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - A magyar szórvány napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára:
802 Hadd említsem azért meg a Határtalanulprogramot, amelynek a jelentősége már most kézzelfogható eredményeket hoz, a Rákóczi Szövetségnek számtalan programját, de külö nösen is a beiratkozási programját, vagy éppen a Vasárnapi Iskola Alapítványt, amely Benkei Ildikó nevével kapcsolódik össze, és nagyon komoly eredményeket tud felmutatni a szórványgondozásban. A november 15ei szórványnap egy olyan nap lesz az elkövetkeze ndő években, amikor a főszereplők a szórványmagyarok lennének, elsősorban a kultúrájuk, kiemelkedő alakjaik és az őket támogató szervezetek, emberek bemutatásával, hogy mi is tanuljunk a szórvány hétköznapi hőseinek élni akarásából, és mi is erőt tudjunk m eríteni a mi munkánkhoz az ő áldozatvállalásukból. Trianon százéves évfordulója nincs már olyan messze, öt év múlva fogunk megemlékezni. Célunk nem lehet más, mint hogy a trianoni százéves évforduló megújulva érje a magyarságot szerte a Kárpátmedencében. Ezt a célt szolgálja az előterjesztésünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Potápi államtitkár urat, kíváne most szólni a kormány nevében. (Potápi Árpád Já nos jelzésére:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, parancsoljon! POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az erdélyi magyarság immáron - ahogy elhangzott - négy éve Bethlen Gáb or erdélyi fejedelem születésének napját a szórványmagyarságnak szenteli. Az Országgyűlés felé a külhoni magyar szervezetektől már több ízben - a Magyar Állandó Értekezlet szórványszakbizottsága és a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma részéről is - é rkezett kérés, hogy ezt a hagyományt átvéve nyilvánítsuk a napot a magyar szórvány napjává. A szórványosodás az egész Kárpátmedencére jellemző jelenség, ahogy az elnök úr is részletesen elmondta. Minden külhoni magyar nemzetrésznek megvannak a szórványré szei, olyan közösségei, amelyek sajátos gondokkal küszködnek. A magyarság megmaradásának biztosítása ezekben a térségekben kerül a leginkább veszélybe, elsősorban az asszimilációs folyamatok miatt, ez a speciális helyzet pedig megköveteli tőlünk, hogy külö n figyelmet szenteljünk a szórványban élő magyarságnak, akár területenként is különböző, különkülön programokat alkotva. A szórványra nemcsak önmagáért kell odafigyelnünk azonban. A szórvány az a burok, amely védi a tömböt. A tömbben élő külhoni magyarság érdekében is meg kell tennünk mindent azért, hogy ez a burok ne szakadjon át, hogy a külső határt jelentő szórványközösségek megmaradjanak. Talán ez a gondolkozás is válasz lehet arra a dilemmára, amit az elnök úr is vázolt az előző felszólalásában, beszé dében, hogy merre irányuljon vagy merre menjen a gondolkodás, milyen stratégiák szülessenek. Ezáltal válik a szórványmagyarság ügye a magyarság közös ügyévé, és fontos, hogy ekként is tekintsünk rá. Jelenleg a külhoni magyaroknak - itt a kárpátmedencei m agyarságot értem most ez alatt, hiszen a nyugati magyarságról általában mint diaszpóráról beszélünk , tehát a külhoni magyarságnak körülbelül 60 százaléka él magyar többségű településen, 40 százalékuk pedig kisebbségben, és ezek közül is a fele olyan tele pülésen él, amelyben a magyarok létszáma, lélekszáma nem éri el a különböző kisebbségi jogokhoz általában szükséges 20 százalékot. A szórványosodás tehát olyan probléma, ami a külhoni magyarok többségét érinti. Ma már azt mondhatjuk, hogy a magyarság közel fele él szórványközösségekben, még akkor is, ha ezeknek a szórványoknak egy része - mint ahogy az előbb is említették - szigetként fogható fel, hiszen egy adott településen többségben vannak, viszont a környéke már nem magyar többségű település. Ezeknek a közösségeknek a veszélyeztetettségét jól mutatja, hogy a legutolsó népszámlálási adatok szerint a külhoni magyarok körében megfigyelhető drasztikus népességfogyást nagyrészt a szórványközösségek egyre gyorsuló asszimilációs folyamata okozza. El kell itt
