Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 6. kedd (102. szám) - A magyar szórvány napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - NÉMETH ZSOLT
800 boldogulásához és az ő problémáik ismét sajátosak, eltérőek a Trianon miatt utódállami területeken élő magyar szórványoktól. Természetesen ez a mi szándékunk, és azt gondolom, hogy az elkövetkezend ő időszak fogja majd eldönteni, hogy milyen tartalommal fog majd a szórványnap megtelni a Kárpátmedencében és a nagyvilágban. A szórványosodásban fokozatok vannak. Egy szórványközösség ereje függ a település lélekszámán belül a kisebbségi nemzet százaléko s arányától, függ abszolút számától, iskolarendszerének és egyéb intézményeinek, egyházi, önkormányzati, művelődési, médiaintézményeinek meglététől, illetve fejlettségi szintjétől. Van olyan szórvány, amelyet inkább szigetnek nevezhetünk, mert a magyar lak osság aránya ugyan magas, viszont az adott közösség elszigetelten él, nincs kapcsolata a tömbbel. Ilyennek tekinthetők példának okáért Délvidéken azok a bukovinai székely falvak, amelyek lakosságát a mai Szerbia területére telepítették át. Ezek fényében in gadozik a szám, amit szórványnak tekinthetünk, valahol a 200 ezer és az 1 millió között a Kárpátmedencében. Láthatjuk, hogy igen nehezen körülírható, hogy pontosan mi tekinthető szórványnak. Azonban egy dolog biztos: a szórványosodási folyamat gyorsul. A határon túli magyarságon belül egyre többen élnek valamilyen szempont szerint kisebbségben, mint tömbben. Mi maradt meg tömbmagyar területnek? Először is Székelyföld mint a legnagyobb tömb két és fél megyével, valamint Partium északi része, Bihar, Szatmár megye, de idevehetjük a Felvidéken a Csallóközt, talán a Bodrogközt, Délvidéken ÉszakBácskát, Szerbiában a Tisza mentét, tehát azon településeket, amelyek ma leginkább a Délvidéken - utalok erre - ki vannak téve a migránsáradatnak. Kárpátalja Tisza ment i része is mindenféleképpen ma még tömbnek tekinthető. Hadd idézzek Vetési László református lelkipásztortól, az egyik legismertebb szórványkutatótól egy gondolatot: „A romániai városi és falusi peremmagyarság jelentős tömege feltartó ztathatatlanul halad egy rövid távú és erőteljes felszámolódás irányába.” A jelenlegi tendenciák alapján a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérése szerint hatékony beavatkozás hiányában 2032re összeomolhat kilenc erdélyi szórványmegyében a kisebbségi in tézményrendszer. Nevezetesen Arad, BeszterceNaszód, Brassó, Fehér, Hunyad, KrassóSzörény, Máramaros, Szeben, Temes megyékről van szó. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2011ben 1 millió 237 ezer magyar élt Romániában, közülük 1 millió 224 ezer Erdé lyben. 20 év alatt több mint 378 ezer lélekkel fogyatkozott meg az erdélyi magyar közösség, amiből 140 ezer a szórvány számlájára írható egyértelműen. A veszteség arányai régiónként változnak. A Székelyföldön és a Partiumban aránylag kicsi a veszteség, Köz épErdélyben, Kolozsvár és Marosvásárhely térségében az országos átlagnak megfelelő, a szórványbeli, bánsági, északerdélyi magyarság azonban demográfiai szabadesésben van. Két évtized alatt az Arad megyei magyarság lélekszáma például 61 ezerről 37 ezerre csökkent, a máramarosi magyaroké 54 ezerről 34 ezerre, a krassószörényiek pedig 7800ról 3200 főre fogyatkoztak. A magyarok 2001ről 2021re előreszámított létszáma országonként a következő: Szlovákiában 521 ezerről 443 ezerre változik. Ukrajnában 157 eze rről 125 ezerre, de ez az adat nem számol a háborúval, amely már ma ezt a számot talán bekövetkezetté tette. Románia 1,43 millióról 1,09 millióra fog fogyni, Szerbia 293 ezerről 208 ezerre, Horvátország 17 ezerről 8 ezerre, Szlovénia 6 ezerről 3 ezerre. Au sztria kivétel, ott némi növekedés várható. De tudjuk, hogy a magyarországi számok is negatív trendet mutatnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elsorolt adatok segítségével igazán az volt a szándékom, hogy egy előttünk álló feladatra, egy világos szórványstr atégia megalkotásának a fontosságára hívjam fel a figyelmet. Nekik, akik ma a szórványban ébredtek, sajnos a tömbmagyarságtól, tehát a határon túl tömbben élő magyaroktól eltérő problémáik, hétköznapi gondjaik vannak. A nyelv megtartásának, a
