Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 29. kedd (100. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
623 úgynevezett migránsok - miközben kontaktusba kerülnek a polgári lakossággal - elképesztő viselkedést tanúsítanak; sokszor nemcsak szabálysértési alakzatban, hanem bizony büntetőjogi kategóriákat kimerítve is sértik a polgári lakosság mindennapjait, érdekeit, objektív biztonságát, illetve szubjektív biztonságérzetét. Elmondhatjuk, hogy azóta szerencsére a szélesebb közbeszéd tárgyává vált az, amiről beszélünk, az, amiről egyébként szocialista és liberális képviselők még fél évvel ezelőtt is azt mondták, hogy nem létező jelenség migrációs krízisről beszélni Magyarországon, hiszen a kormány kreálja ezt az ügyet, de Magyarországon ilyen ügy nincsen. Szerencsére most már ezek az erők is felébredtek többéves álmukból, és elismerik, látják azt, hogy ami Magyarországot éri, az bizony egy tudatosan, többségében jól szervezett katasztrófa, amely egyszerre egy invázió képében valósul meg, és egyfajta lakosságcsere képét is előrevetíti, ha Magyarország kormánya továbbra sem tud érdemben a több százezres kivándorlás ellen hatni, és hagyja azt, hogy az európai, úgynevezett liberális, egyébként sokkal szélesebb értelemben vett erők amellett kardoskodjanak, hogy kvóta szerint vagy visszatoloncolva ide, Magyarországra is több ezer embert telepítsenek, akik majd a családegyesítéseik során egy több tízezres migráns enklávét hozhatnak létre vagy akár többet is ezek közül. Ez már az előképe a nyugateurópai típusú no go zónáknak, ahol bizony az elöregedő lakossággal szemben a robbanásszerű szaporulatot mutató, idegenből ideérkező bevándorlók áradata fog majd szemben állni, és nyilvánvaló, hogy ez egészen újfajta konfliktusokat vet fel Magyarország életében; olyan konfliktusokat, amelyet mi, jobbikosok nem vagyunk hajlandóak vállalni, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy ezt a nagyon söt ét jövőképet megelőzzük. A fő problémát mégis hol láthatjuk? Ha az érintett válságövezetekben egy migráns úgy gondolja, hogy ő elindul vagy el kell hogy induljon egy biztonságos régió felé, nézzük meg, hogy merre veheti az útirányt: nagyjából négy irányba; ezek között olyan úgynevezett demokráciák felé, akik rendre kioktatnak bennünket abból, hogy hogyan kell bánni az idegenből érkezőkkel, és egyáltalán hogy kell az emberi jogokat tiszteletben tartani. Elindulhat Ausztrália felé, ahol a kudarc szinte garant ált, hiszen ha a tengeren keresztül oda is jut az érintett, partraszállása esetén menedékkérelmének elbírálása tekintetében a siker esélye nulla. Elindulhatna, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államok irányába, amely a legdurvább falak és kerítések sorozatáva l védi déli határait, és gyakorlatilag körbekerítette önmagát ilyen értelemben. (14.10) A demokrácia állítólagos egyik őshazájáról beszélünk, legalábbis a kioktatás mennyiségének és minőségének szempontjából mindenképpen, de az is látható, hogy nagyobb mig ránstömegek befogadására az sem vállalkozik, aki az érintett konfliktusgócok többségét, túlnyomó többségét kialakította. Az érintettektől várhatnánk, hogy adott esetben a szomszédos iszlám országokban keressenek menedéket, csakhogy érdekes módon ezen orszá gok közül a gazdagabbak egy része egyszerűen kijelentette, hogy nem hajlandó a rendezés ilyen formájában részt venni. Egyikük még arra is vetemedett, hogy a rendezéshez hozzájárulna, igaz, mecsetek építésével Európában, ahelyett, hogy migránsokat, úgynevez ett menekülteket fogadna be a tőszomszédságából. A négy nagy útirány közül tehát marad a negyedik, Európa, amely egészen elképesztő, világtörténelmi szinten is kivételes módon tulajdonképpen kiteríti a szőnyeget a megszállói elé, ahelyett, hogy érdemi elle nlépéseket foganatosítana. Éppen ezért mondjuk mi, jobbikosok, hogy amíg ez a helyzet fennáll, addig az áradat pótolja önmagát, és ha az afrikai demográfiai trendekkel megismerkedünk, valamint azzal, hogy a korábbi puha, illetve keményebb alapdiktatúrák és azok államainak szűrőfunkciója megszűnt, akkor látható, hogy az a napi tízezer körüli migránslétszám, amivel szembesülünk, egyáltalán nem lesz szokatlan a következő években, akár évtizedekben.
