Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 15. kedd (126. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3832 szükség sokféle tankönyvre. Bízunk a pedagógusokban, akik ki tudják választani osztályuknak a legmegfelelőbb tankönyveket. Ezért kell a s zéles választék. Lehetnek kísérleti tankönyvek, lehetnek államosított kiadók, de ne szorítsák ki a többiek könyveit. Ha valakinek az OFIs könyv a megfelelő, akkor válassza azt szabadon, korlátok és kényszerek nélkül. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP s oraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbikképviselőcsoport: „Mennyi levegőjük van még?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Ti sztelt Ház! Az év zárónapján, már parlamenti tekintetben, fontos így a befelé tekintés napjaiban elemeznünk egy olyan helyzetet, amely a társadalom szociokulturális mélyszöveteibe évtizedekig kiható módon itt lesz jelen velünk. A migrációs krízis tekinteté ben elmondhatjuk tehát, hogy igaz, hogy egy kilenc hónapos fáziskéséssel, de a Jobbik sokszori felszólítására végre a magyar politikum jó része felismerte, hogy egy tervezett lakosságcsere zajlott, zajlik Magyarországgal szemben, és azt is elmondhatjuk, ho gy ebben az évben végre a cselekvés útjára sikerült lépni, amelynek árnyalatairól természetesen eddig is sokat vitatkoztunk, ezután is nagyon sokat fogunk. Mint említettem, kilenc hónap csúszással egy fizikai határzár kiépítésére is sor került. Az alapötle t Toroczkai László ásotthalmi jobbikos polgármestertől származik, nagyon örülünk annak, hogy végül ebből lett valami, és hát ennek a kivetülése, pozitív hatásai már érezhetőek az európai térben is a tekintetben, hogy Magyarország látszólagos renitens magat artása most már követőkre talál. Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy számos tekintetben Magyarország indokolatlanul volt Európa éltanulója, amit például a regisztráció tekintetében tettünk, nem biztos, hogy ilyen sokáig fenntartható módon kellett volna tenni. D e azt is láthatjuk, hogy hosszú távon életterünket meghatározó döntéseket kell hoznunk, a közeljövőben kell ezeket meghoznunk, már csak azért is, mert ha mostanában az ember akár kormányoldalra veti a pillantását, akár európai uniós oldalakra, relokálás te kintetében még mindig azt látja, hogy 2017 szeptemberéig Olaszország 306, Görögország pedig 988 személyt toloncoltatna, telepíttetne ide vissza Magyarországra. Lehet, hogy ezt nem kvótának hívják, lehet, hogy más az elnevezés, de egészen biztos, hogy Nyuga tEurópa, annak centrális országai meg fogják keresni a módját, hogy szétterítsék ezt a problémakört, Magyarországnak pedig minden létező védelmi eszközt fel kell használni annak érdekében, hogy a genderideológiaféle őrületek ne tudjanak meghonosodni Magy arországon, annak érdekében, hogy ne kelljen semleges neműeknek illemhelyeket kialakítanunk, annak érdekében, hogy senki ne tervezhessen olyat, mint Skandináviában, ahol éppen most 30 ezer migráns letelepítésére készülnek, hogy a befogadó épületekről távol ítsák el a keresztény jelképeket, a kereszteket, mert az zavarja az új honfoglalókat. Magyarországon nem merülhet fel, hogy hasonló jelenségeknek teret engedjünk. Bízom benne, hogy a teljes magyar politikum képes lesz egy olyan közös nemzeti minimumot létr ehozni, amely a hasonló lakosságcsere, annak szándéka és annak előkészítése, felmerülése esetén a legkeményebben tud lépni a hasonló jelenségek ellen. Azt is látni kell, hogy ezen külső erőtérrel szemben bizony Magyarországról egy elképesztő és fokozott mé rtékű kivándorlás is tapasztalható. A héten itt kicsit megalázó vita folyt a parlamentben azt illetően, hogy 300 ezer, 350 ezer, 500 ezer honfitársunk vane kint. Volt olyan fideszes képviselő, aki azt is sérelmezte, hogy kivándorlónak nevezzük az illetőke t, hiszen ők európai polgárok, akik élnek a jogaikkal. Teljesen mindegy, hogy milyen árnyalatot használunk, a történelemkönyvekben