Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 7. hétfő (124. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3554 Erre az aránytalanságra szerettem vol na felhívni a figyelmet, és bízom benne, hogy ez változni fog a jövőben, mi legalábbis mindent megteszünk ennek érdekében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Utolsó napirend utáni felszólalásra j elentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Visszakerülnek a keresztek?” címmel. Öné a szó. (15.20) Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért tartottam fontosnak napirend után szólni, hiszen a mai egész parlamenti nap során vagy nem került szóba, vagy nem kapott megfelelő súlyt az a tény, hogy a pár nappal ezelőtti hírek szerint, Belgiumból származnak a hírek, az ottani idegenrendészeti és bevándorlási hatóság kimutatása alapján mintegy 30 migránst toloncoltak vissza Magyarországra. Ez a 30as szám egy mini kontingensnek tűnik, nem egy akkora számnak, ami valami félelemkeltő, ijesztő dolog lenne. De ha ezt úgy helyezzük rendszerbe, hogy Magyarországon most is több mint 700an, azaz hetesszázan tartózkodnak vagy itt lévő visszatoloncol t migránsok, vagy olyan őrizetesek, akik adott esetben nem kellene hogy ebben az országban legyenek, látható, hogy hatalmas szakadék tátong a kormányzati kommunikáció és a valóság között. A kommunikáció terében ugyanis nagyon helyesen átvették azt a jobbik os szlogent, miszerint zéró toleranciát kell gyakorolni mind a kvóta alapján, mind a visszatoloncolások alapján történő letelepítésekkel szemben. Ez nagyon helyes. Ha valóban így gondolja valaki, mi csak támogatni tudjuk. A valóság mégis az, hogy miközben kiállnak miniszteri, miniszterelnöki szinten is hasonló nyilatkozatokkal, itt ma a magyar rögvalóságban körülöttünk találhatók azok a migránsok, egyelőre alacsony számban szerencsére, akikkel szemben ez a retorikai küzdelem folyik. Láthatjuk azt, járva az országban, nem is kell messzire menni, alig harmincegynéhány kilométerre, magam Martonvásárt látogattam meg, ott egy régi bvépület felújított szárnyában 74 őrizetes migráns tartózkodik. Az őket őrző személyzet maximum gumibottal van ellátva, tehát saját b evallásuk szerint ez a nem túl sok, 74 ember akkor tör ki onnan, amikor akar, és lényegében azt csinál, amit csak akar. Elmondható tehát, hogy egyelőre alacsony létszám mellett is kimutatható néminemű biztonsági kockázat. Ez nem túl magas fokú. De most leh etne mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne csak a szavak szintjén zárják ki Magyarország életéből azokat, akikkel a magyar nép nem kíván együtt élni, hanem valódi cselekvést foganatosítsanak. Vizsgáljuk meg azokat a színhelyeket, ahova nagyobb számban érkeznek! Skandináv országokban jellemző, hogy - nevezzük úgy - befogadási hajlamról tanúbizonyságot téve most éppen Norvégiában 30 ezer migráns elszállásolásán dolgoznak egyházi és civil szervezetek együttesen, állami felügyelet mellett. Itt fordulhatott elő az, hogy több hírportál beszámolója szerint a norvég bevándorlási igazgatóság azt kérte az ott működő egyházaktól, hogy a migránsok vallási meggyőződése miatt távolítsák el a befogadó templomokról és egyházi épületekről nemcsak a kereszteket és a Jézu st ábrázoló festményeket, de tulajdonképpen minden olyan vallásinak nevezett jelképet, ami az úgynevezett migránsok érzékenységét sértheti. Elképesztő módon az ottani norvég misszióközpont vezetője szerint ráadásul maguk a bevándorlók nem is igazán foglalk oznak azzal, hogy milyen jelképek díszítik azokat az épületeket, nevezzük úgy, az őslakók házait, amelyeket mostantól majd ők laknak be. De más országok vizeire is evezhetünk, hiszen ez a norvég, eredetileg kötelező parancs hiába finomult ajánlássá, nagyon sok elrettentő példával találkozhatunk. A norvég tévé volt az egyébként, amely az ország nemzeti ünnepén önszántából távolította el a keresztet a nemzeti zászlóról híradásaiban, nehogy megsértse valakinek az érzékenységét. Tehát egészen beteges megfelelés i kényszer tapasztalható. De Olaszországban egy nyilvánvalóan beteg lelkű iskolaigazgató volt az, aki a nebulók sokféle nemzetiségére hivatkozva szó szerint eltörölte az intézmény hagyományos karácsonyi ünnepségét. Egy állami fenntartású intézményről beszé lünk.
