Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
355 sokkal kedvezőtlenebb árfolyamot az ügyfél számára, és azon válik esedékessé a teljes tartozása, hogyha szabadulni akar ebből a börtönből. Tehát ezt azért ne nevezzük már olyan jó szándékú segítségnek, mert nem az! Nyilvánvaló módon ez a bankoknak nagyon jó, mer t az eddig rendszeressé vált, úgynevezett elállási nyilatkozatok tömegét ki tudják kerülni, amelyek értelmében az ügyfelek deklarálni tudják azt, hogy számukra nem elfogadható ez az eljárás. Ezt rendszerszinten akarták kizárni, valószínűleg a bankok a hátt érlobbijuk által rákényszerítették önökre azt, hogy ezt a lehetőséget eleve elvegyék tőlük. Azt is látni kell, hogy önök egy elképesztő kettős mércét alkalmaznának, hogyha ez a javaslat így maradna. Ez a kettős mérce pedig az, hogy aki nagy nehezen tisztes ségesen tudott fizetni, annak jön egy ilyen piaci árfolyamon történő forintosítás, minimális engedménnyel, ezt azért ne hallgassuk el, hiszen a lakáshiteleseknél alkalmazott akkori piaci árfolyam és a mostani közötti rést látszólag a bankok elengednék a ká rosultak számára, tehát ez egy almaszeletnyi kis engedmény, hogyha az egész gyümölcsöt vesszük figyelembe. A helyzet az, hogy viszont ez csak azokra vonatkozik, akik az irreális, igazságtalan feltételek megléte mellett is képesek voltak törleszteni. Aki vi szont akár csak minimális késedelembe esett, az már ezt a nagyon gyenge kis kedvezményt sem veheti igénybe, pedig őt ugyanúgy tisztességtelen feltételek érték, ugyanúgy tisztességtelen kikötések mentén kellett volna törlesztenie. Nem biztos, hogy az ő hibá ja, hogy nem tudott ezen hatalmas egyensúlytalanság közepette eleget tenni a fizetési kötelezettségének minden esetben, és talán pontosan neki lenne a legnagyobb szüksége arra a kedvezménytömegre, amit nem kap meg, mert az kapja meg, azok a jobb módúak, sz erencsésebbek - egyébként le a kalappal azok előtt, akik tudták fizetni ezeket a konstrukciókat , de megint ott tartunk, hogy az igazán nagy bajban lévők, azok, akik sokszor önhibájukon kívül estek ki, még ezt a minimális kedvezményecskét sem kapják meg ö nöktől. Még egyszer mondom, valószínűleg azért, mert az EBRDvel aláírtak egy olyan megállapodást, amelynek szerves része, hogy további terheket a bankokra nem hárítanak semmiféle rendezési kísérletük során. Az is látható ugyanakkor, hogy nagyon kacifántos szerződéstípusok fordulnak elő itt az autóhiteleseknél és egyáltalán ezen szerződéstípusoknál. Ezeket egy csapásra kivezetik a rendszerből, ami önmagában nem biztos, hogy baj lenne, de ezt oly módon teszik meg, hogy mondjuk, a sokszor havonta fixált törle sztőrészlettel bíró szerződést vagy a maradványértéket tartalmazó szerződéseket egyszerűen egyenletes fizetésűvé alakítják, ily módon az új törlesztőrészletbe egyébként beleszámítják nagyon durva beavatkozással a késedelmes követelésrészeket, tőkekamatot, késedelmi díjat, egyéb díjat s a többit, ezt a frank esetében szintén a 287 forintos árfolyamon teszik meg. Ebből az egész rendszerből az következik, hogy ha adott esetben még több mint egy évtized van hátra a szerződésből, akkor az előző három hónap átlag ánál 1525 százalékkal is magasabb lehet a törlesztőrészlet, mint a korábbi időszakban. Tehát az önök egész rendezési folyamatának eredményeképp az embereket napi szinten érő törlesztőrészlet bizony komoly mértékben, akár teljesíthetetlen mértékben is növe kedhet. Ezért tehát ez az egész csomag nemhogy nem tesz rendet ezen a piacon, de még csak nem is igazságos, sőt a minimális, látszólagos könnyítéseit nem terjeszti ki teljes körre, megint csak szelektál a károsultak között, ugyanúgy, mint a végtörlesztésné l, ugye? A szerencsésebbek, jobb módúak, köztük nagyon sok tisztességes ember, de azért legyünk őszinték, hogy nagyon sok gazdasági érdekkörbe tartozó is egy kedvezményes árfolyamon törleszthetett, az egyszerű embernek pedig maradt az a fránya piaci árfoly am és egy olyan indokolatlan teher, amire nem szolgált rá. Itt azt hallgattuk a felvezetőben, hogy a probléma véglegesen elfelejtésre kerülhet, egy kicsit kacifántos megfogalmazásban, de értjük mindannyian szerintem, hogy a jogalkotó célja az, hogy az úgyn evezett devizás kérdéskört a magyar közéletből is kivezesse. De ne felejtsék el, hogy mindez nem fog nyom nélkül történni, itt számtalan, több száz szétszaggatott családról van szó, széttört életekről, elvesztett egzisztenciákról. Nemcsak arról van szó, ho gy a magyar nemzetgazdaság évtizedekig hordja ennek a súlyát a saját hátán, hiszen segélyezettek jöttek létre adófizetőkből, de
