Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
353 Az előttünk fekvő javaslat lehetővé teszi, hogy az autóhitelesek gyakorlatilag a jelzáloghitelesekkel megegyező árfolyam mellett forintosíthatják a tartozásukat. A forintosításra a már említett augusztus 19i megegyezés alapján, az akkor érvényes piaci árfolyamon kerül sor. A hitelösszegeket a svájci franknál 287,2 forintos, az eurónál pedig 309,2 forintos árfolyamon rögzítik a bankok, 2015. december 1jei fordulón appal. A jelzáloghiteleknél novemberben alkalmazott és a mai árfolyam közötti különbség okozta terhet felefele arányban a bankok és az állam átvállalja az ügyfelektől. Svájcifrankalapú hitel esetén ez közel 31 forint tartozáskönnyebbséget jelent frankonk ént az adósoknak. A forintosítás után az ügyfeleknek nyújtott jóváírás, a jelzáloghiteleknél alkalmazott árfolyam és az augusztus 19i árfolyam különbsége összességében 31 milliárd forintot tesz ki. A törvényjavaslat elfogadása esetén december 15éig a pén zügyi intézmények számára kötelező a forintosítási ajánlat elkészítése, és ezt az ajánlatot kipostázza az ügyfeleknek, akiknek 30 nap áll rendelkezésükre, hogy jelezzék a hitelnyújtónak, ha nem kívánnak élni a forintosítással. A kormány számítása szerint m inden érintett devizahiteles élni fog a lehetőséggel, hiszen több mint 10 százalékos a könnyítés, és nő a forintosítás révén a hitelesek biztonsága. Ezért javaslom a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK : Köszön öm szépen. Soron következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik. Tessék! Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen sokan várták az úgynevezett devizahiteles helyzet rendezését az autóhitelesek közül is. Ők a városi legendák szerint különféle okokból maradtak ki az eddigi rendezési kísérletekből. Én most megkímélném a tisztelt hallgatóságot és a jegyzőkönyv vezetőit is attól, hogy ezen városi legendákat részletesen ismertessem, de azért aki a gazdasági élet szereplői között jártas, a z nagyon jól tudja, hogy itt bizony nagyon csúnya gyanúk keltek, hogy miért nem avatkoztak be ezen a területen. Szó volt arról, hogy az autóhiteles szerződések mintegy 70 százaléka tartalmazhat, valószínűleg tartalmaz olyan hibát vagy típushibát, ami alapj án, ha ezen a területen önök beavatkoztak volna korábban, akkor bizony az ezzel foglalkozó kihelyezők és érintettek nagyon csúnya büntetőeljárások alá kerültek volna. Példának okáért Damm Andrea és Varga István szakmai becslése - több száz ügy szemlézése a lapján - szerint elmondható az, hogy bizony ezen szerződéstípusok több mint 60 százalékában maga a tartozási összeg sem volt tisztességes módon feltüntetve, az adott napnak megfelelő árfolyam feltüntetésével együtt. Tehát olyan alapvető hibáktól hemzsegtek ezek a papírok, amelyek alapján bizony itt minden érintett és minden résztvevő elmeszelhető lett volna, kivéve az adósokat. Most mégis egy olyan csomag terve van előttünk, amely a legnagyobb terhet az adósokra, a legnagyobb terhet a károsultakra rója. His zen mi történik? Ugyanaz, mint az ingatlanhitelesek esetében, pár súlyosbító tényezővel, de ott is azt láttuk, hogy van egy felvételkori árfolyam, van egy piaci vagy aközeli, és ahelyett, hogy felvételkori árfolyamra váltanánk, forintosítanánk azt a tartoz ást, és a valódi tartozást fizettetnénk meg azzal, aki adós, és visszakapná a pluszban már befizetett pénzét, hiszen az esetek döntő részében azért ez fennáll, ehelyett a piaci árfolyamon történő forintosítással egy indokolatlan hatalmas tömeget, a kettő k özötti összeget jóváírnának önök a bankok számlájára, pedig ez a magyar emberek pénze. Sajnálatos módon tehát egy olyan megoldás jön létre, hogy ha valaki adott esetben 200 forinton vett fel egy hitelt, akkor is 270280 forinttal fogják ezt átszámolni. Az árfolyamkülönbözetet egyértelműen azokkal nyeletik le, akik nem tehetnek ennek alakulásáról, akik szenvedő alanyai az egész folyamatnak. (21.50) Tehát itt még az önök által felvezetett hármas kockázatmegoszlás sem érvényesül, tehát ez a 333333 százalék állam, bankok és károsultak között. Ez is egy elfogadhatatlan felosztás volt, de
