Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 1. kedd (122. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3389 Éppen ezért, amikor azt lá tjuk, hogy a 144 milliárd forintnyi bevételi várakozás, ami a banki ágazati különadó tekintetében várható volt, 65 milliárdra csökken, és hosszú távon a teljes kivezetésre látunk tulajdonképpen egy szándékot, akkor ezek a kérdések merülnek föl, hogy a külö nadók mögötti filozófia megváltozotte, tehát most már a közteherviselés tekintetében elégedette a kormányzat azzal, amit mondjuk, a bankrendszer teljesít, amit a telekomcégek teljesítenek, amit egyéb társaságok teljesítenek; ez az egyik kérdés. A másik pedig az, hogy hitelezés tekintetében elégedette a kormányzat azzal, ami beindult az utóbbi években. Beindulte valami? Vagy mondjuk: szükség lennee erre a javaslatra akkor, ha az MNB növekedési hitelprogramja egy átütő sikerrel járt volna? Meg lehet néz ni kétféle statisztikát. Az egyik arról szól, hogy az itt működő multicégek leányvállalatai mennyi hitelhez jutottak, mondjuk, közepes méretű társaságok - igen sokhoz ; és meg lehet nézni azt, hogy a 8 főnél kevesebbet foglalkoztató magyar kisvállalkozáso k képesek voltake a növekedési hitelprogram során számottevő forrásokat magukhoz vonni: azt találjuk, hogy csak néhány százaléknyit. Tehát igen elenyésző mértékben sikerült az amúgy rengeteg munkahelyet biztosító, gazdasági tevékenysége tekintetében elkép esztő multiplikátorhatást produkálni képes magyar kisvállalkozói szférát megtámogatni. Tehát elégtelen a banki hitelezés, annak ellenére elégtelen, hogy tettek már önök azért igen nagy gesztusokat ennek a bankrendszernek, most tesznek még egyet bármiféle g arancia nélkül azt illetően, hogy ez a banki hitelezés elégséges lesz vagy képes lesz, ha nem is a gazdaság motorjává válni, de legalább az elégséges feltételeket biztosítani. Abban egyetértek az előttem szóló kormánypárti képviselővel, abszolút riogatás v olt az, hogy Magyarországról majd kivonulnak a bankok. Aki a szakmához egy kicsit is ért, tudja, hogy ezek a multinacionális láncolatok nem engedhetnek meg a portfóliójukban olyan üres foltokat, hogy egy egész országban, mondjuk, feltépjék a vezetékeket és elmenjenek innen, miközben ugyanezen multiláncolatok más tagjai, üzemegységei itt vannak, és ki kell szolgálniuk őket. Tehát nem volt reális ez a félelem, bár ezzel riogattak balliberális, magukat szakértőnek mondó szereplők igen sokszor. De azt is látnun k kell, hogy önmagában az, hogy nem vonult ki senki, még nem feltételezi azt, hogy sikeres volt az, ami történt. Még egyszer mondom, magyarázza meg nekem valaki: a pénzügyi tranzakciós illeték tekintetében hogyan lehetett többet áthárítani, minősített módo n, a pénzintézetek által elismert módon a magyar lakosságra, és hogy fordulhat elő az, hogy ennek semmilyen kormányzati következménye nem volt, hogy önök semmilyen intézkedést nem hoztak ezzel kapcsolatban? A banki ágazati különadó kapcsán igen, folyhatnak szakmai viták, hogy a teljes egészét áthárították vagy csak egy részét, de önök nem alakítottak ki egy piaci folyamatokat elemző rendszert, ahol mondjuk, egy minimális, pár ezreléknyi kártyadíjnövekmény - amely egyébként 10 milliárd forintokat mozgathat meg hosszú távon - mögött látnunk kellene, hogy voltake valós piaci folyamatok vagy sem. Ez csak egy kicsit különbözik attól a vészkorszaktól, ami a szociálliberális kormányzatok alatt volt tapasztalható, amikor a bank a bérleti díjának a növekményét is á thárította pillanatok alatt az ügyfelekre, mindenféle akadály nélkül. Ennél ma már azért jobban állunk, ezt ismerjük el, ne legyünk ellendrukkerek, de azért azt látni kell, hogy a pénzügyi tranzakciós illetéket engedték áthárítani, a banki ágazati különadó t teljes egészében vagy nagyon nagyrészt engedték áthárítani mindenféle következmény nélkül, a fogyasztóvédelem rendszerét vagy lebontották, vagy bevitték az MNB alá, de adódik a kérdés, hogy mondjuk, az MNBt akkor ki fogja ellenőrizni, hiszen önmagában e gy ellenőrző bizottság vagy albizottság sem képes erre, még egy felügyelőbizottság sem. És azt is látnunk kell, hogy ez az egész rendszer vérzik. Tehát ez nem arról szól, hogy a magyar kormány, miután fölrakta az óriásplakátra, hogy „Elszámoltatjuk a banko kat”, most belátó módon enged egy kicsit a szorításon. Ez arról szól, hogy februárban önök leültek az EBRDvel, és egy nemzetközi szervezet a Bankszövetséggel karöltve egy diktátumot tett le önök elé az asztalra. Nyilvánvaló módon a hitelezésen majd egy ki csit pörgetni
