Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 1. kedd (122. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény sportrendezvények biztonságával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3349 elfogadja a Honvédelmi és rendészeti bizottság által benyújtott módosításokat, akkor ezentúl kiváltása törvény alapján nem kötelező, arról a mérkőzésszervező sportszervezet, illetve a vendégszurkolók tekintetében a vendég sportszer vezet jogosult rendelkezni. Jó drágán bevezették a kötelező szurkolói kártyát, de miután kiderült, hogy a szurkolók emiatt kevesebben mennek el a sporteseményekre, a kormány visszakozik. A baj az, hogy megint a magyar emberek fizették meg, hogy a kormány n em gondolta át a várható következményeket, márpedig számos alkalommal felhívta az ellenzék is erre a figyelmét. Ha egy szóval kellene jellemezni a törvénymódosítás ezen szakaszait, akkor a kármentés kifejezés illik rá a leginkább, de mint ilyen, persze elő remozdulás a jelenlegi áldatlan állapotokhoz képest. És ha már a benyújtó szóba került, minek köszönhető a magyar közjogban viszonylag ritka országgyűlési bizottsági törvénykezdeményezési forma. És hát valljuk be, azért elég sajátos helyzet, hogy az előter jesztő egyben a részletes vitát lefolytató bizottság lesz. Tisztelt Ház! A javaslat nemcsak a kármentésről és a sportbiztonság racionalizálásáról szól, hanem egy sportfinanszírozási szál is fut a szövegben. Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben ál lapítsa meg az állami sportcélú támogatás felhasználásának és elosztásának részletes szabályait. Ennek ugyan a javaslat címéhez és a sportrendezvények biztonságához vajmi kevés köze van, viszont mindjárt kérdések sorakoznak; rögtön az első technikai jelleg ű. A jelenlegi miniszteri rendeleti szint miatt a sporttörvényt számos ponton módosítani kellene. Ez az előterjesztésből viszont nem tűnik megoldottnak. De ami ennél jóval fontosabb, a tartalmi probléma, az állami sporttámogatások kérdése úgy általában. A sport állami támogatása elsősorban az úgynevezett öt látványcsapatsport, tehát a labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, vízilabda és a jégkorong; jelenlegi támogatási rendszere ugyanis a korrupció melegágya. Hiába szereti azt állítani a miniszterelnök, hogy a taóból a sportba áramló pénzek nem közpénzek, a tények azt mutatják, hogy nagyon is azok, és egy sajátos állami támogatásról van szó. Négy éve vezették be az öt látványcsapatsport új támogatási rendszerét, a vállalatok 2011 óta dönthetnek úgy, hogy a tár sasági adójuk egy részét nem a közös kasszába fizetik, hanem valamely látványcsapatsportklubnak adják, vagy ugye, tudjuk, a kultúra támogatására van még lehetőség. A magyar állam lemond erről a pénzről ezáltal, vagyis ennyivel kevesebb az állami adóbevéte l. Tehát azt gondoljuk, ez egyértelműen közpénz. A problémát főleg az okozza, hogy a kormány az állami adóbevételcsökkentő sporttámogatásokat céges magánadományként kezeli, ezért sem a vállalatoknak, sem a sportkluboknak nem kell részletesen elszámolniuk a támogatásokkal. Ez 200 milliárd olyan adóforint, amelyre nincsen rálátása az államnak, hogy milyen kézenközön, merre vándorol. Az LMP szerint nincs biztosítva, hogy ez tisztán a sporttámogatásokra menne a legtisztább értelemben, ugyanis normális felügye leti szabályozás híján félő, hogy ezen milliárdok nagy része a korrupció martalékává válik. Ezzel is kellene foglalkozni a szabályozásnak. Legfőbb ideje ugyanis, hogy a sportfinanszírozás terén is megtörténjenek azok a racionalizáló lépések, amelyeket most a sportbiztonság területén meglép a kormánytöbbség. Az utóbbi évek szomorú tapasztalata ugyanis az, hogy az egész céges sporttámogatási rendszer vezérfonala nem más, mint hogy a politikusoknak kedves sportegyesületek ellenőrizetlenül juthassanak az állami adó vagyonát csökkentő pénzekhez. Ráadásul mindezt teljesen szabályosan tehetik meg, hiszen a Fidesz kifejezetten erre szabja a törvényeket. Nézzük meg, hogy van felépítve a rendszer! Az adótámogatásokra aspiráló sportkluboknak sportfejlesztési programot kell kidolgozniuk, amit jóvá kell hagyatnia a sportági szakszövetségnek. A sportszövetség dönti el, hogy melyik csapat kaphat állami adóbevételt csökkentő céges pénzt és mekkora összegben. Csakhogy ez a döntési folyamat teljesen zárt és átláthatatlan. A lá tványcsapatsportszövetségek vezetőinek politikai és közéleti kapcsolatai pedig egyre nyilvánvalóbbak. Ez az a teljesen elhibázott rendszer, ami a magyar tömegsport fejlesztése vagy az egészségmegőrzés helyett a rendszer legfőbb kedvezményezettjévé a bicsk ei járás egyik
