Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 30. hétfő (121. szám) - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőről - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. VEJKEY IMRE (KDNP): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP):
3117 nap, amihez köthetjük a KDNP születésnapját, hiszen a KDNP alapszabályát ekkor mutatták be, napra pontosan 71 évvel ezelőtt. Meg is lett ennek a következménye, hiszen Varga Lászlót a nyilas uralom képviselői pár nappal később rögtön l e is tartóztatták és fogságba vetették. Ugyanakkor az a mozgalom, amit akkor elindítottak, kiállta az idők próbáját, hiszen 71 évvel később is itt vagyunk a magyar parlamentben mi, kereszténydemokraták. Akkor a nyilas uralom ellenében, a diktatúra ellenébe n egy demokrata pártot hoztak létre, amely szociálisan érzékeny kívánt lenni és keresztény alapokon állt, alapja volt az a katolikusszociális reformmozgalom, amely a megelőző években, évtizedekben igenigen nagy társadalmi támogatottságot is tudott maga m ögött. És hitelesítette az az ellenállási tevékenység, amit mind a nyilas diktatúrával, mind a kommunista diktatúrával szemben tettek. A Demokrata Néppárt, a KDNP politikusaival mind a két elnyomó rendszer ugyanúgy próbált elbánni. Egyértelmű tehát, hogy 7 1 év után is elmondhatjuk: társadalmi igény volt, van és lesz a kereszténydemokráciára, ennek az eszmerendszernek mindig is volt támogatottsága és mindig is volt bázisa. Kevés párt mondhatja el magáról a mai parlamentben, hogy 71 évvel ezelőtt is létezett. Van egy másik párt, amelynek voltak jogelődei, hiszen 1919től, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásától kezdve visszavezethetjük egy másik parlamenti pártnak is a kontinuitását, de azt hiszem, ők történelmüknek a nagyobb részéről inkább csak hallgatnának. Mi, kereszténydemokraták viszont büszkék vagyunk rá, ezért is tekintünk bizakodva a jövőbe, mert hiszünk abban, hogy ennek az eszmerendszernek 71 év múlva is lesz parlamenti képviselete. Most pedig rátérnék a második témámra, a bevándorlás k érdésére. A Bourbondinasztia úgy vonult be a történelemkönyvekbe, mint egy olyan uralkodóház, amely semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Amikor most a brüsszeli különböző csúcsbürokraták tevékenységét tekintjük, néhányszor hasonló érzésünk támadhat, hiszen a Bourbonok is egy korábbi kor politikai iskolájából vagy politikai gyakorlatából, hatalomgyakorlásából indultak ki, és egy teljesen más korszakban is próbálták ezt vinni. Ez vezetett az ő akkori bukásukhoz. Mintha itt is ez lenne, mintha az elmúlt hónapok eseményeiből a brüsszeli vezetők nem tanultak volna, nem változtattak volna álláspontjukon; és nem is felejtettek, hiszen úgy látszik, sem Magyarországnak, sem a magyar kormánynak, sem a magyar miniszterelnöknek nem felejtik el, hogy 2010 óta a mu ltinacionális cégek megadóztatásával vagy az emberek véleményének nyílt és őszinte kimondásával is ellene mondott annak a krédónak, amit Brüsszelben nagyon sokan vallanak. Talán emlékszünk arra, hogy a brüsszeli bürokraták pár hónappal ezelőtt még úgy besz éltek a modern kori népvándorlásról, hogy egy menekülthullámról van szó, hogy menekültek jönnek, akik az üldöztetés elől menekülnek. Ma pedig arról beszélnek, hogy Európának friss munkaerőre van szüksége, hogy Európában elkelnek a dolgozó kezek, és ahhoz, hogy a gazdaság működése fennmaradjon, munkásokra van szükség. Mekkora különbség ez a brüsszeli retorikában pár hónap alatt! Azt már megszoktuk, hogy Orbán Viktoron kívül nincs európai politikus, aki ugyanazt mondaná a bevándorlás kérdéséről ma, mint egy é vvel ezelőtt, de azért ez igencsak nagy fordulat a brüsszeli bürokraták részéről. Ugyanakkor ez végtelenül lekicsinyítő és az emberi méltóságot sértő hozzáállás, hiszen úgy állnak ezekhez az emberekhez, mintha csak beszélő szerszámok lennének. A korábbi év tizedek gyakorlata során a nyugateurópai vállalatok a különböző cégeiket, telephelyeiket outsourcingolták és Keletre, az olcsó munkaerőhöz vitték, most meg mintha insourcingolnák az olcsó munkaerőt, behoznák Európába, ezzel veszélyeztetve az európai dolg ozók, az európai munkások bérszínvonalát, ezzel megnehezítve és megdrágítva a lakhatási körülményeiket, és ezzel nehezítve az elhelyezkedésük lehetőségét. Szerintünk ez sérti az emberi méltóságot, hiszen az európai vezetők csak és kizárólag az európai nagy vállalatok érdekeit nézik, amikor munkáskezeket hívnak Európába, ráadásul meghívólevéllel, kvóták alapján. De nem nézik, hogy mi ennek a társadalmi költsége, ami a közbiztonságban jelentkezik, ami az oktatásban jelentkezik, ami a szociális területen jelent kezik, ami az egészségügyben jelentkezik,
