Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 23. hétfő (120. szám) - Napirend utáni felszólalók: - KÉSZ ZOLTÁN (Független):
3103 Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselő urat, hogy a kormány nevében a Földművelésügyi Mi nisztérium írásban fog reagálni. Most pedig Kész Zoltán független képviselő úr következik. Parancsoljon! KÉSZ ZOLTÁN ( Független ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt LMPs Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy megtisztelnek figyelmükkel ezen a késői órán. Két évvel eze lőtt Majtényi László, az egykori adatvédelmi biztos Stadinger Istvánhoz, a kommunista pártállam utolsó házelnökéhez hasonlította Kövér Lászlót, az Országgyűlés mai elnökét. A hasonlat azonban sántított, hiszen Stadingeren 1989ben nyíltan gúnyolódhatott az állami rádiókabaré, ezzel szemben az évente 80 milliárd forintot benyelő közmédiának csúfolt agymosodában nem lehet viccet elsütni a házelnökről, sőt kellemetlen kérdést sem lehet feltenni neki. Emlékszik valaki olyan interjúra, amelyben őt vagy a kormány főt riporterek állították volna kereszttűzbe? Mikor volt ilyen? Hány éve? Vitatkozotte Orbán Viktor bárkivel azóta, hogy 2006ban legyőzték egy tévévitában? Kik ők, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy cinikusan megszüntethetik a vitát, a politikusi véleménye k ütköztetését Magyarországon? Az Országgyűlés elnöke most éppen az RTL Klubot tiltotta ki az Országgyűlésből. Na de holnap kit fog? Hamar eljöhet az idő, hogy az M1 néven futó bakiparádé és a baráti kazahsztáni és orosz állami tévé maradhat csak, hiszen ő k tudják maguktól is, hogy mit szabad mondani. A kitiltást megelőzte egy szégyenteljes jelenet, amikor a miniszterelnök pökhendi sajtósa az Országgyűlési Őrséggel dobatta ki a munkáját végző stábot a parlamentből. Aki nem a tenyerükből eszik, az számukra a utomatikusan üldözendő. Idejutott, idejuttatta hazánkat a Fiatal Demokraták Szövetsége. Az eset sajnos nem egyedi. Egyenesen az Orbánrendszerből következik a kizárólagosság, a más nézetek elfojtása, a könyörtelen médiamonopólium, amelybe nem fér bele sem a kérdés, sem a vita, sem az ellenvélemény. Ők csak így tudnak létezni. A parlament súlya lassan olyan az ország sorsának irányításában, mint a hatvanashetvenes években volt, és bizonyára lesznek még ülésszakok, de hát ötven éve is voltak ülésszakok. Keve sen emlékeznek arra, hogy a jogállam első éveiben, 1990 körül még a fotósok itt dolgozhattak középen az ülésteremben, ahonnan a házelnök ma már vasra verve hurcoltatná ki őket, ha véletlenül felbukkannának. Sok fotó készült akkoriban, láthattuk a képviselő ket közelről, nem úgy, ahogy a mai propagandaminiszter akarja őket láttatni. Persze, az akkori képviselőket is zavarta egy idő után a nagy médianyilvánosság, ezért a sajtó munkájának nehezítése még a demokratikus időkben elkezdődött, de a sajtószabadság ki szorításának kétes dicsősége a magyar parlamentből az Orbánrendszerhez köthető. Tisztelt Képviselőtársaim! Világos, hogy a mai helyett tisztességes és méltányos házszabályra és a médiát érintő egyszerű, rugalmas szabályokra van szüksége a parlamentnek. A jogszűkítő hatalomgyakorlás nem rend, nem konzervatív tempó, hanem kommunista logikán alapuló önkény. Tudja ezt Orbán Viktor és Kövér László is, ők mégis ezt az utat választották, mert rendszerük csak ezen az úton tartható fenn, parlamenten kívül és belül egyaránt. Ezért a hatalom nem elégszik meg az ezermilliárdos nagyságú állami propagandapénzek pártcélú lenyúlásával. A maradék felületeket is el akarják lehetetleníteni, kizárni és megszüntetni, ahol nem az ő végtelenített propagandáját visszhangozzák. A k ülönadók és egyéb furfangos trükkök rendszere mind egy célt szolgál: ha még nem lehet hatósági úton bezárni egy szerkesztőséget - mint Orbán kedvenc törökországi önkényuralmi rendszerében , akkor meg kell venni vagy ki kell szorítani, esetleg ki kell rúga tni a főszerkesztőt. Ugyanakkor hírigazgatóvá, az állami televízió vezető komisszárává lehet emelni azt a hírhamisítót, akiről immár a bíróság is kimondta, hogy hírhamisító. De hát éppen ettől ideális médiakáder, nem kérdez, csak teszi a dolgát. A mai álla mi média nem a kommunista rendszer végső időszakára emlékeztet, hanem annak az első évtizedeire. Ezért meggyőződésem, hogy az idős Stadinger István ma már joggal kikérné
