Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 23. hétfő (120. szám) - A növekvő mértékű korrupció visszaszorításáról és a korrumpálódott politikusok elszámoltatásáról szóló politikai vita - ELNÖK:
3060 olyan régebbi ügyekről, mint a Deutsch Tamásféle stadionbeengedő rendszerek és kapuk, még csak nem is beszélünk. Mindez azt jelenti, hogy az emberek mára tudomásul vették: aki Orbán Viktor haverja, annál ezek a dolgok természetesek. Úgy tűnik, hogy a XX. század pártjai, a Fidesz és az MSZP, az elmúlt 25 évben egymást váltogatva igyekeznek egymásra licitálni a korrupciót illetően, azt a korrupciót illetően, ami nem más - és ezt jelent sük ki , mint közönséges és köztörvényes gazdasági bűncselekmény. A választások hevében beígért elszámoltatások azonban mind kudarcba fulladtak, emlékezzenek csak Keller Lászlóra, Papcsák Ferencre vagy éppen Budai Gyulára. Azért vallottak kudarcot ezek az emberek, mert hiába a jól csengő választási ígéretek, eleve nem volt szándék a mocskos ügyek felderítése, mindkét oldal pontosan tudta, hogy a másik füle mögött is vaj van, és azt is, hogy pontosan mi. Ezért az elszámoltatósdi játék sehova nem vezetett, p uszta színjáték volt hol az egyik oldal, hol a másik oldal választóinak. A korrupciós ügyek feltárása, a korrupció megszüntetése vonatkozásában tett ígéretek és a valós tények nemhogy nem fedik egymást, de még csak közös halmazuk sincs, sőt mára egészen od áig jutottunk, hogy már leplezni sem kívánja a kormány az egyes visszaéléseket, már a látszatra sem adnak. Beszélhetünk a trafikokról, a földről, a szerencsejátékokról, már nem számít, hogy nyilvánvalóak a családi, baráti kapcsolatok. Azt gondolják, az emb erek ideigóráig beszélnek róla, aztán továbblépnek. Üdítő, de éppoly ritka példa az, amikor egyegy botrányba került politikusnak legalább hátrább kell lépnie. Ez már részeredmény. Persze, a helyes megoldás az lenne, ha a kétes ügyletek szereplői nemcsak hátrébb lépnének, hanem eltűnnének a közéletből. Ilyen például L. Simon László vagy korábban Zsiga Marcell esete. Ők azok, tudják, akik mindketten szerették a szilárd burkolatot a házaik előtt. Azonban azt kell mondjam, hogy az ő eseteik csepp a tengerben. Jelenleg is itt ül a Fidesz padsoraiban az egyik soproni trafikkirály anyukája, volt fejlesztési államtitkár, akinek hivatali idejére esett Cipruson, a Marshallszigeteken, Gibraltáron, a Brit Virgin- és a Korallszigeteken, illetve egyéb egzotikus ország okban jegyzett, ismeretlen tulajdonosokkal bíró szervezetek több tíz milliárdos támogatása. (20.30) Az látszik tehát, hogy minden, de minden a mutyi körül forog, a nap 24 órájában azon fáradoznak, hogy hogyan lehetne úgy formálni a szabályokat, ú gy alakítani a folyamatokat, hogy azokkal egyesek nagyon jól járjanak. Az, hogy a társadalom többi részével mi történik, hogy a közérdek mit kívánna, az már senkit sem érdekel. Meggyőződésem, hogy ha kimennék most a Ház elé, és megkérdeznénk tíz embert, ho gy mondjon három szót, ami önökre jellemző, a tízből a három közül biztos, hogy ott lenne az, hogy önök korruptak. És sajnos ez nem is fog változni. És a legnagyobb negatívuma ennek a mai vitának az, hogy sajnos azt veszem észre önökön, hogy nem is látszik az, hogy elgondolkoznának akár csak egy pillanatra is, amikor a fejükre olvasnak ilyen botrányokat, mint a MET, Andy Vajna vagy trafikmutyi, és ennek hallatán azt mondanák, hogy ehhez én nem adom a nevem, ez tarthatatlan, meg kell szüntetni; lehet, hogy e ddig így volt, de most már elég, változtassunk rajta. Nem látom önökön a változtatási szándékot. Ennek két oka lehet: 1. vagy önök is részesülnek ezen javakból; 2. önök is beletörődtek, hogy mérhetetlen korrupció van az országban, akkor viszont nem valók k épviselőknek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Volner János képviselő úrnak, Jobbikképviselőcsoport. Parancsoljon!
