Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 23. hétfő (120. szám) - A növekvő mértékű korrupció visszaszorításáról és a korrumpálódott politikusok elszámoltatásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - BALLA MIHÁLY (Fidesz):
3042 Kérdés az is a Bécsben tartott számlával kapcsolatban, hogy talán pártérdek volt, hogy az MSZP második embere hami s bissauguineai útlevéllel a zsebében talicskázta ki a milliókat az országból. (Gőgös Zoltán: Nincs ilyen.) És ha igen, hányan tudtak még erről? Bízunk benne, hogy ezekre a kérdésekre a hamarosan kezdődő bírósági tárgyaláson Simon Gábor talán el fogja mon dani azt, amit tud vagy gondol. Ez az egyik része annak, amit fölvet az ember. Amikor a külpolitikai, Európapolitikai kérdéseket nézzük, hiszen a Külügyi bizottságban rendszeresen találkozunk olyan ügyekkel, amelyek mind Magyarországon, külpolitikai szemp ontból vagy adott esetben Európapolitikai kérdésekben elénk kerülnek, ott is előkerülnek ügyek, és nemcsak a baloldalról, hanem a jobboldalról is. (19.10) A Jobbik részéről is előkerült egy ügy, ami itt már többször elhangzott, és a jobbikos képviselőtárs aim megmosolyogva reagálták le az ügyet, de a helyzet az, hogy ebben az ügyben is pontosan hasonló dolog történt, hogy az addig ismeretlen vagy alig ismert személy, Kovács Béla, akit KáGéBélaként emlegetnek ma már, a Jobbik listáján bekerült az Európai Par lamentbe, és akiről felvetődött az a gyanú, hogy adott esetben kémkedett Oroszország felé, illetve nem tudni még pontosan, hogy mi is fog ebben az ügyben történni. Ilyenkor, amikor ez az ügy előkerül, óhatatlan az, hogy talán felveti annak is a gyanúját, h ogy adott esetben az általa szerzett pénzek egy pártnak a finanszírozását jelentik egy külföldi párt vagy egy külföldi kormány által, vagy kérdés az, hogy egyáltalán milyen érdekek alapján kapják a finanszírozást. Vagy valójában a választók érdekeit képvis eltee az a képviselő, részben a magyar parlamenti párt jóváhagyásával az Európai Parlamentben, vagy egyáltalán milyen érdekek szolgálatában tette azt, amit tett? És Vona elnök úr hiába tesz úgy, minthogyha az ő pártja által delegált ember csak a saját sza kállára konspirált volna az orosz titkosszolgálattal, nagyon furcsa a helyzet, mert ő saját maga is elmondta, hogy mégis mire gondolt, amikor azt mondta, hogy „sok mindent hallottam, közte elbizonytalanító dolgokat is, amelyekre választ várok”. Ebben telje sen jogos a gondolkodása elnök úrnak, de kérdezem én, mégis mit gondolt akkor, hogy a pártjának az európai parlamenti listán befutó helyen szereplő képviselője vajon miért utazgatott minden hónapban Moszkvába? Vagy nem furcsa, hogy pont a Jobbik megalakulá sakor érkezett haza Oroszországból, ahová egyébként még a rendszerváltozás előtt azért költözött, mert Magyarországon - ahogy mondta - nem érezte jól magát? Bár a Jobbik sokszor emlegette a mentelmi jog eltörlését, Kovács Bélának sikerült másfél éven keres ztül e mögé bújva elkerülnie a jogi eljárást. Egy alkalommal ő maga kérte a halasztást, majd később padtársa, Morvai Krisztina képviselő asszony levélben kérte az Európai Parlament jogi bizottságát, hogy ne függessze fel képviselőtársa mentelmi jogát. Tehá t ezek tények. Én azt gondolom, hogy ennek van egyfajta bája, amikor itt vitatkozunk ezekről az ügyekről ebben a parlamentben. Másrészt engedje meg, elnök úr, és nem támadásképpen, csak amikor a bizottsági üléseken beszélünk és különböző témákról ejtünk sz ót, akkor a Jobbiknak az elnöke a bizottság tagjaként a pártja által képviselt külpolitikai álláspontot képviseli. Nekem most volt egy bája, hogy kint a pulpituson korrupciós ügyekben arra hivatkozott, hogy az amerikai kitiltások mögött mi állhatott, miköz ben én tudom azt, hogy adott esetben ezzel a relációval milyen viszonyban áll a párt. És ha már európai kérdésekről beszélünk, akkor még egy ügyben fontos az, hogy egyfajta megközelítést adjunk, és itt a szocialista képviselőink figyelmét szeretném felhívn i arra, hogy volt egy, még tényleg a szocialista kormányzás idején látott napvilágot egy újságcikk, és azt követően különböző médiafórumokon megjelent az, hogy Magyarország akkor a világ ingatlanpiacát tekintve a legdrágább városban, Moszkvában eladta az a kkor 17 ezer négyzetméteres kereskedelmi házát, illetve vendéglátó vagy szállodai képviseletét. Nagyon érdekes dolog volt az, hogy abban az időben mintegy 250 ezer forint/négyzetméter áron adták el, tehát Budapesten pont a nehéz időszakokban is már ennyiér t lehetett venni ingatlant, és aki ismeri vagy hallott arról, hogy Moszkvában körülbelül
