Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 23. hétfő (120. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2928 eseményso rozat volt a magyar szórvány napja és a magyar nyelv ünnepe, és az, amiről most szólni szeretnék, a Rákóczi Szövetség által a kisiskolásoknak szervezett ösztöndíjprogram. A Rákóczi Szövetség évek óta oroszlánrészt vállal a külhoni magyar kisiskolások beira tkozási programjának szervezésében. Azok a gyerekek, illetve szüleik, akik magyar óvodába vagy iskolába íratják be gyermekeiket, ilyentájt, a tanév elején jelképes ösztöndíjat kapnak. Sok egyéb sikeres intézkedés mellett ezzel az aktussal ismerjük el a nem zet iránti hűségüket. Ebben az évben mintegy 5800 kisdiák vehette, illetve veszi át az ösztöndíjat az elszakított területeken, hiszen a program még folytatódik. A finanszírozásban élen jár a civil szféra és számos közéleti ember. Magyarországi önkormányzat ok százai és mások mellett a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselői önként segítik pénzbeli adományokkal, példát mutatva arra az egyszerű igazságra, hogy testvérek, azaz - a népszerű dal refrénjét idézve - egy vérből valók vagyunk, és hogy er kölcsi kötelességünk segíteni nálunk nehezebb sorsú testvéreinken. Magam, mint a KDNP képviselője, három ilyen alkalmon lehettem jelen: Szenczi Molnár Albert szülővárosában, Szencen, a bencés hagyományokat ápoló, Jedlik Ányost és Czuczor Gergelyt sajátjána k tekintő Érsekújváron, és A fölföldobott kő költőóriásának, Ady Endrének a nevét viselő iskolában, Párkányban. Ez utóbbi helyszínen jelen volt köztársasági elnök urunk felesége, Herczeg Anita is, aki szép lelkesítő beszédben köszöntötte a jelenlévőket. A mindenütt ünnepséggel kísért ösztöndíjátadások az érintett iskolák tanárainak, szülői közösségének és nem utolsósorban a kitűnő szervezőmunkát végző Rákóczi Szövetségnek köszönhetően mindenütt valódi örömünneppé, magyarságunk melletti tanúságtétellé válta k. A kis elsősök magyar versekkel, magyar néptánccal, tréfás jelenetekkel örvendeztették meg a közönséget. Az iskolaigazgatók és a tanítók, köztük számos tanító férfi is, elismerésre méltó pedagógiai munkát végeztek, hiszen az alig több mint két hónapja is kolába járó gyerekek hiba nélkül szerepeltek, mosolyt csalva mindannyiunk ajkára. És szólnom kell a szülőkről is, mert ők döntöttek úgy, hogy minden ellenpropaganda ellenére magyar iskolába íratják a gyermeküket. És nyilvánvaló, hogy döntésükben nem a jelk épesnek mondható ösztöndíj játszott hangsúlyos szerepet, hanem magyarságtudatuk, nemzeti elhivatottságuk és az a tény, hogy egyre inkább belátják, magyarnak megmaradni érdemes, mert a nyelvünk olyan kincs, amely csiszolja az agyat, és mert Magyarország min den tekintetben gyarapszik, amelyhez tartozni komoly előnyöket hozhat majd a gyermeküknek. Megható pillanatoknak lehettünk tanúi az ösztöndíjátadást követő kézfogások közben, egymás szavába vágva mondtunk köszönetet egymásnak, mi, az átadók azért, mert jól döntöttek, hogy őrzik a magyarságukat, ők pedig, akik az ösztöndíjat átvették, azért, hogy a magyar kormány annyi segítséget nyújt nekik, és azért is, hogy ott voltunk, részt vettünk az ünnepségen. Kedves Képviselőtársaim! Tiszta szívvel javaslom, hogy mi ndenki támogassa önkéntes hozzájárulással a Rákóczi Szövetséget. Jó helyre mennek a forintok, nagy szükség van rá a Felvidéken, Kárpátalján különösen, a Vajdaságban, Erdélyben és a szórványban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖ K : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönö m szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Valóban, ha az oktatás területén is Kárpátmedencei térségben gondolkozunk - márpedig abban gondolkozunk mind a köznevelés, mind a felsőoktatás tekintetében , akkor fontos, hogy a határo n túli magyar oktatásbannevelésben is ugyanúgy segítsük az ottani magyarokat, mint ahogy itthon tesszük. Sok esetben, főleg a Felvidéken az elmúlt évtizedekben is voltak olyan korszakok, amikor ez nagyon
