Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 9. hétfő (115. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2305 Ahhoz, hogy a gyerekek mozogni és sportolni tudjanak, nem kötelező futballoktatásra, a teljesítmény nélküli focistáinknak stadionokra, hanem tornatermekre, sportpályákra, uszodákra, ill etve komoly népegészségügyi programokra lenne szükség. Vajon látja még a miniszterelnök Magyarországot? Tudja, hogy a voluntarizmus jegyében kitalált mindennapi kötelező testnevelésórákat milyen körülmények között tartják meg? Hogy sokszor a folyosón vagy az udvaron csinálnak valami kötelezőt, amit testnevelésnek csúfolnak? A vidékről jött miniszterelnök elfelejtette volna a Felcsúton kívüli, ahhoz hasonló méretű falvakat, amelyek nem stadionra, hanem abból a forrásból egyszerű tornateremre vágynak? Arról n em is beszélve, hogy a futballon kívül is vannak más mostoha sportágak, amelyek hiába sikeresek és termelik a nemzeti dicsőséget, mindig csak a „futottak még” kategóriában lesznek, mert nem futballnak nevezik őket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A stadionpocs ékolás hosszabb távon is teher lesz a nyakunkon. Ha úgy dönt az ország, hogy véget vet ennek a torz pazarlásnak, a stadionok akkor is itt maradnak, és fenntartásuk később is rendszeresen komoly gondot fog okozni. Hacsak nem akarjuk olyan mementóvá tenni ők et, ahogy az akasztói Stadler arénát, vagy ahogy az Romániában történt, ahol az ottani államvezető falujában az idő kegyetlen ítéletet hozott az orbáni újbeszél szerinti fedett létesítményről. Persze ahogy Örkény István nagyszerű regényében, úgy a valóságb an is vége lesz egyszer a mi országos dobozolásunknak, de nem magától. Ezt az ámokfutást csak képviselőtársaim tudják megállítani, ha rádöbbennek, hogy a közvagyon többet ér, mint hogy bárki felelőtlenül, sőt a közérdek iránt hűtlenül, egy ember mániájára tékozolja el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr: „Itthon vagy otthon” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tiszt elt Ház! Az utóbbi napokban, nagyon helyesen, demográfiai fórumot, konferenciát, eszmecserét szerveztek Budapesten. Szerencsére ez most már a közérdeklődés homlokterébe is a maga súlyosságát illetően és illő módon került. Elmondhatjuk tehát, hogy végre kez di átütni a hallgatás falát az a nagyon fontos kérdéskör, amiért korábbi nagyon jó, kiváló szakértőket leőrülteztek, leszélsőségeseztek, lenáciztak. De azt is el kell hogy mondjuk, hogy bár az eszmecsere nagyon fontos, a diagnózis tekintetében előrelépés n em történt, hiszen a diagnózis korábban is megvolt, a terápiás lehetőségeket illetően pedig új ötletekkel nem igazán gazdagodtunk. Viszont egy nagyon veszélyes folyamat kezdett elburjánzani, elsősorban liberális körökből. Azt tapasztalhattuk, hogy ők, jele sül a migrációs válság kapcsán is, összekapcsolták ezt a folyamatot a magyar népességfogyással a tekintetben, hogy ha már úgyis fogy a magyar, akkor pótoljuk kívülről. Elképesztően veszélyes tendenciáról van szó, és tapasztalhattuk a migrációs cunami közep ette azt, hogy hát bizony egyes liberális vagy magukat liberálisnak valló körök bérlakásokat, üresen állókat követeltek migránsok számára, extra szociális juttatásokat, és a fideszes Alaptörvény sajnálatos módon biztosított olyan lehetőséget, hogy a pozití van elbírált migráns adott esetben helyhatósági választásokon a jövőben bizony voksolhat. Szerencsére tömeges méreteket nem ölt ilyen jelenség, de azt el kell hogy mondjuk, hogy amellett, hogy ezeket a liberális vadhajtásokat sikerült lenyesegetni, szakmai berkeken belül, mondjuk itt, a Parlamenten belül megrendezett infokommunikációs, informatikai konferencián is csúcsvezetők, vállalati vezetők részéről hangzott el teljes komolysággal az a felvetés, hogy ha már hiányzik 10 ezer informatikus a magyar piacró l, akkor egyfajta áttelepítési programot kellene őszerintük - nem szerintem - tető alá hozni, aminek értelmében, mondjuk, DélAmerikából, kiemelten keresztény kultúrkörből, idehoznának sok fiatalt, a magyar egyetemeken kiképeznék őket, aztán bíznának a jó szerencsében, hogy ezek az emberek itt maradnak és letelepednek.
