Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
229 olyan bajjal állunk szemben, amellyel szemben úgysem lehet védekezni, fizikailag nem tartóztatható föl, hát adjuk meg magunkat neki. Van egy ilyen vélemény. És van egy másik vélemény. Ezt képviseljük mi egyedül, amely azt mondja, hogy de, lehetséges, c sak össze kell szedni az erőnket, jogi erőnket, anyagi erőnket, élőerőnket és a politikai bátorságunkat, és akkor meg lehet védeni a határt. És ha mindenki megvédi a saját határát, akkor Európa meg van védve. Ez a mi álláspontunk, és mi szeretnénk kitartan i emellett. És végezetül utolsó előttiként a kvótarendszer bevezetése. Természetesen Magyarország ellenzi ezt a rendszert. Ennek két oka van. Először is szerintünk ma nem erről kell beszélni, hanem a határok megvédéséről. Nem kvótákat kell szétküldeni, han em katonák ezreit, ha kell, tízezreit kell leküldeni délre, azokba az országokba, ahol határvédelemre van szükség, és a nemzetállam ezt nem tudja megoldani. Ennek ma nincsenek meg a jogi keretei. Ezt kéne kidolgozni inkább ahelyett, hogy kvótákon huzakodun k. De a következő helyzettel szembe kell néznünk: ahhoz, hogy a kvótarendszert az Európai Unió jogalkotási rendszerén belül meg lehessen állítani, mert most ez egy javaslat, egy jogszabálykezdeményezés, ahhoz egy minősített többségre van szükség. Ez ma ni ncsen meg. Még az összes visegrádi ország együtt sem tudja megfékezni, hogy az Európai Unió egy rossz döntést hozzon. Ez bekövetkezhet, mármint a döntés meghozatala, a rossz döntés megszületése, akár már ezen a héten. És akkor ez jogszabály lesz. És utána - európai uniós tagállam vagyunk - ez kötelező lesz ránk nézve. És akkor a tisztelt Magyar Országgyűlésnek, illetve a nagy bizottságnak, amely az európai uniós ügyekkel foglalkozik, egy kérdéssel foglalkoznia kell. Ezt én szívesen elő fogom ott terjeszteni : mit tegyünk akkor, ha mi egy rendszert rossznak tartunk, végigharcoltunk ellene, leszavaztak, jogszabály lett belőle, és kötelező betartanunk? Mi legyen itt a magyar magatartás? Ezt a kérdést meg kell majd vitatnunk. Én arra kérem a frakciókat, hogy erre készüljenek is föl. És végezetül egy utolsó és talán a kérdések közül a leginkább fajsúlyos. Most beszélünk arról, hogy kerítés, hogy rendőrség, hogy honvédség, beszélünk arról, hogy erőforrások, kvóta és így tovább. De az egész ügy legmélyén, ameddig egy általán emberi szemmel le lehet oda látni, tehát mondjuk úgy, hogy a filozófia alapjaiig, azért mégiscsak azt a kérdést kell eldönteni, hogy most meg akar változni Európa, vagy nem akar megváltozni Európa. Az, ami most történik Európával, az jó dolog vagy rossz dolog? Ma az a helyzet, hogy messze millió fölött van azoknak a száma, akik megérkeztek az Európai Unióba. Én elmondtam önöknek a számokat országbontásban - Irak, Szíria, Líbia, a Szahara alatti térség , nyilvánvaló, hogy sok millióan fognak útra kelni. Az igazi gond, hogy ma Európában vannak olyanok, nem tudom, többségben vannake, hogy a vezetők között, akik ilyeneket mondanak, többségben vannak, az biztos, ez nem azonos az európai többséggel, akik azt gondolják, hogy ami történik, az jó dolog, h ogy ez egy nagy lehetőség, hogy az ő hazájuk megváltozzon. Most nem mondok neveket, de nagy országok nagy vezetői mondják azt, hogy ez egy vissza nem térő lehetőség, hogy megváltozzanak, és ők ezt akarják. És szeretném világossá tenni, hogy joguk van ezt a karni. Tehát én azt gondolom, hogy minden európai nemzetállamnak joga van saját akaratából megváltozni. Az a változás, az is a jogai közé tartozik, ha ő nagyszámú muzulmán közösséget akar befogadni, és nem zavarja az a tapasztalat, hogy ez idáig nem tudtuk őket - az európai keresztény kultúrközösség nem tudta őket - integrálni, és ezért párhuzamos társadalmak jönnek létre számos európai országban, romló keresztény és növekvő muzulmán aránnyal. Van, aki szerint ez jó. Lehet, hogy a baloldalon ez nem okoz meg lepetést, itt nálunk ez meglepetést okoz. Vannak, akik szerint ez jó, vannak, akik szerint ez kívánatos, ez egy lehetőség. Mi azonban, akik ebben a pillanatban Magyarország érdekeit a nép felhatalmazása alapján képviseljük, mi azt gondoljuk, hogy ha jó ez, ha rossz, mi nem akarjuk. És a kérdés végül is az, hogy vane joga Magyarországnak azt mondani, hogy mi nem akarunk ilyen ütemben, ilyen gyorsan, ilyen logika mentén kulturális mintázatot váltani. Nem akarunke, vane hozzá jogunk? Nem az a kérdés, hogy i gazunk vane, azt majd megvitatjuk, mert van, aki azt mondja, hogy ez nem helyes álláspont -
