Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 5. csütörtök (114. szám) - A nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló 2014. évi XC. törvény, valamint a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik):
2169 De naivitás azt gondolni - és itt fölhívnám mindenki figyelmét arra , hogy ha elutasítunk egy európai uniós kvótarendszert, akkor naivitás azt gondolni, hogy a világkvóta ellenben megoldás, mert mi a kü lönbség? Persze, több ország között vagy több földrész között terítené szét ezt a hatalmas emberáradatot - de ne legyen illúziónk! Ha az Európai Unió területére, akár Magyarország, akár más, tőlünk nyugatabbra lévő országok területére özönlöttek százezrek vagy milliók, azt komolyan gondolja bárki is, hogy egy világkvóta azt fogja eredményezni, hogy minden országból charterjáratokkal majd Brazíliába, Argentínába, Ausztráliába, vagy nem tudom, a Délisarkra fogjuk exportálni ezeket az embertömegeket, úgy, hog y ezek a fogadó országok vagy földrészek „persze, hozzátok nyugodtan” hozzáállással partnerek lesznek benne? A világkvóta esetén ugyanúgy itt fognak maradni az Európai Unióban és az Európai Unió tagállamai között ezek a tömegek, és ezért jó lenne, ha ebben is nyíltan beszélnénk, és ha szabadságharcolunk az európai uniós politika ellen, akkor tegyük mellé vagy kérdezzük meg az embereket arról is, hogy és egyébként a világkvótáról mi a véleményünk. Mert szerintünk ez megint egy kettős beszéd, és szerintünk ez megint a magyar társadalom félrevezetése. Aztán amikor Vejkey képviselőtársunk arról beszél, hogy mi tudjuk, hogy milyen idegen megszállók alatt lenni vagy szenvedni, valóban így van, a magyar történelem sajnos sokszor vagy sok példát mutat e tekintetben, de azt se felejtsük el, hogy amikor mi felelőtlenül részt veszünk bármilyen nemzetközi katonai misszióban, ugyanolyan idegen megszállók vagyunk az ott élők szemében. És amikor én következetességet és hiteles politikát hiányolok, akkor pontosan erről beszé lek. Nem lehet úgy a békéért aggódni például Ukrajna esetében, hogy az egyik kezünkkel vagy az egyik szavunkkal békéért kiáltunk, és a diplomácia minden eszközével megpróbálunk tenni annak érdekében, hogy a felek között béke legyen, de a másik kezünkkel va gy a másik szavunkkal pedig nagyon komoly anyagi támogatást adunk az egyik félnek, aki azt az anyagi támogatást kizárólag katonai eszközökre fordítja, és ezáltal mi közvetetten is hozzájárulunk ahhoz, hogy ne a béke irányába mozduljanak el a dolgok, hanem kifejezetten a katonai megoldás irányába. És nem lehet úgy félnünk a terrorizmustól és riogatni vagy éppen felkészíteni - nagyon helyesen - a magyar társadalmat a terrorizmus veszélyeire, hogy közben egy felelőtlen, vagy egy elég gyenge felkérésre, egy fel előtlen döntéssel 150 katonát küldünk Erbilbe, amely lépésünkkel abban a pillanatban felkerültünk az Iszlám Állam térképére. És nem fizikálisan kerültünk oda - úgy is , hanem úgy is, mint potenciális vagy majd a jövőben lehetséges célpont. Amikor következ etességről beszélünk, akkor erről beszélek, és teljesen mindegy, lehet itt használni, hogy persze, mi csak kiképzők vagyunk, persze, mi csak konvojkísérők vagyunk, vagy éppen objektumot biztosítunk, meg nálunk nincsenek csak védelmi fegyverek, nem. Van feg yver meg van fegyvertelen. Nincs ilyen, hogy védekező fegyver, meg nincs ilyen, hogy támadó fegyver. Van emberi élet kioltására alkalmas, minden más az nem fegyver. Amikor a következetességet hiányoljuk, akkor pontosan erről beszélünk, és pontosan ezt kérj ük számon. Nagyon jó lenne, ha mi a humanizmus vagy a béke jegyében vagy a humanitárius katasztrófák elkerülése érdekében olyan politikát folytatnánk, amelyben elismernénk azt, hogy nemcsak az egyik harcoló fél bombái indítanak meg menekülteket, hanem a má siké is. Nemcsak az Iszlám Állam terroristái által robbantott pokolgépek miatt menekülnek emberek, hanem adott esetben a NATOtagállamok bombázásai miatt is. Nincs olyan, hogy az egyik bomba a békét szolgálja, a másik pedig a konfliktust! Ezt jó lenne Magy arországnak is eldönteni, és nagyon örülnék, ha úgy próbálnánk meg tenni ezekben a konfliktusokkal terhelt geopolitikai térségekben vagy országokban a béke helyreállítása érdekében bármit, hogy erre nemcsak saját magunkat figyelmeztetjük, és erre nemcsak s aját magunk felelünk meg, hanem egyébként elvárjuk szövetségeseinktől is. Hiszen ha mi egy olyan védelmi szövetségnek, mint a NATOnak vagyunk a tagjai, akkor ne viselkedjünk úgy, mint egy agresszor szövetség, és ne szolgáljunk ki agresszor érdekeket! Senk i nem kötelez minket arra, hogy akár Irakban, akár Afganisztánban, akár Szíriában, akár máshol magyar
