Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 3. kedd (112. szám) - A vad védelmével, a vadgazdálkodással, valamint a vadászattal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. FAZEKAS SÁNDOR földművelésügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
1974 helyeződik a biztonsági szabályokra azzal, hogy a vadászterület kialakítása során kizárólag a terepi viszonyok között is jól felismerhető terepalakulatok lehetnek a vadászterület határai. Hangsúlyos szerep jut a szakmaiság első számú letéteményeseivel, a hivatásos vadászokkal kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatára is, tekintettel arra, hogy az érdekképviselet, valamint az ágazatban dolgozó mintegy 3600 hivatásos vadász egységes, több mint egy évtizede hangoztatott igénye, hogy a hivatásos vadászi pálya megbecsültségét a szakmaság előtérbe helyezésével szükséges helyreállítani. A beérkezett észrevételek tükrében és a sza kmai szempontok figyelembevételével a javaslat a megkezdett 4 ezer hektáronkénti kötelező hivatásos vadász alkalmazására vonatkozó módosítást tartalmaz. Kiemelkedő szerepet játszik annak egyértelműsítése, hogy hivatásos vadászt csak teljes napi munkaidőben lehet alkalmazni. A törvényjavaslat továbbá részletesen meghatározza, hogy a hivatásos vadászt a munkája során milyen jogosultságok illetik meg, illetve milyen kötelezettségek terhelik. További szakmai tartalmú módosítás, hogy a minőségi szabadterületi va dgazdálkodás érdekében az ártéri vadtartás szabályait a törvényjavaslat logikailag egységesítve egy fejezetben szabályozza újra, orvosolva az elmúlt időszak során tapasztalt hiányosságokat. Nagy hangsúlyt kapott az ártéri vadtartási formák markáns elkülöní tése a szabadterületi gazdálkodástól. Ágazatot befolyásoló szakmai sikerként értelmezhető, hogy a törvényjavaslat kidolgozása során társadalmi és szakmai konszenzus alakult ki a gazdákat képviselő Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Vadászk amara között a vadkárokkal kapcsolatos szabályozás vonatkozásában. A két szervezet közösen dolgozta ki a vadkárok kezelésével kapcsolatos részletszabályozásokat, amelyeket a jogszabályelőkészítő szaktárca, az FM maradéktalanul figyelembe vett. A szabályoz ás azon az alapelven nyugszik, hogy a vadállomány a természetes életközösség része, így nem tekinthető rendellenességnek a mező- és erdőgazdálkodási területeken történő megjelenése. Ebből következően a vad táplálkozása a gazdálkodás természetes velejárója, amelyet a gazdálkodó meghatározott értékhatáron belül köteles elviselni. Ennek mértéke az okozott kár 10 százaléka, de csak abban az esetben, ha a vadászatra jogosult a korábbi évben eleget tett nagyvadállományszabályozási feladatainak. További jelentős változás a jogszabályban a vadkárok megelőzése tekintetében, hogy az eddig hatályos szakmai keretként megadott nem egyértelmű előírásokat részletesebb szabályok váltják, amelyek tételesen meghatározzák mind a vadászatra jogosult, mind pedig a földhasználó kötelezettségeit. Az előírások betartása vagy figyelmen kívül hagyása egyértelmű helyzetet fog teremteni vadkár bekövetkezése esetén, így az ebből kialakuló vitás esetek és ezen keresztül a peres eljárások számának csökkenése várható. A vadkárfelméréssel k apcsolatos részletszabályok, valamint az egységes vadkárfelmérési eljárásrend rendeleti szintű szabályozása is szükséges. A minőségi nagyvadgazdálkodás felé tett fontos lépés a hazai trófeabírálati rendszer új alapokra helyezése. Ezt három elem határozza m eg: a területi bírálat átalakítása, az országos bírálat kialakítása, valamint a hatósági szankciók hibás elejtésért. Az új trófeabírálati rendszer törvényjavaslatban foglalt felépítéséből egyértelműen látszik, hogy nem hatósági pénzbeszedésről, hanem a jöv őre nézve motiváló rendszer felépítéséről van szó, amelynek csak végső, harmadik eleme a bírságolás. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig ismertetett, szigorúan szakmai törekvéseken túl a törvényjavaslat igyekszik a hagyományok figyelembevételével olyan gazdálk odási környezetet teremteni, amelyben a hagyományos vadászati módok - mint például az elöltöltő fegyverrel és a magyar agárral folytatott vadászat - kiemelt figyelmet kapnak. Ez utóbbi intézkedés például nemcsak a vadászati hagyományok ápolásában játszik f ontos szerepet, hanem reményeink szerint jelentősen hozzájárul a magyar agár mint nemzeti kinccsé nyilvánított, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar kutyafajta fennmaradásához is.
